A következő írás apropója, hogy a Horváth Gépműhely vezetője, nyugdíjba vonul. Egy történet arról, hogy valaki hogyan talál rá az életét meghatározó pályára és hogyan megy végig ezen.
Jenő Orosházán született, 1956-ban. Már gyermekkorában érdekelte minden, amiben csavar és olaj volt, nem csoda, hogy a géplakatos szakmát tanulta ki az akkori 612-ben. Később ebből mestervizsgát is tett. A Csőszer vállalatnál kezdett. Szerte az országban több nagy beruházáson dolgozott az itt töltött öt év alatt, majd keresztapja unszolására „termékszerkezetet” váltott. Beállt mellé hurkát, kolbászt pecsenyét sütni. Tótkomlóson a kis faházban és persze vásárokon, búcsúkon. A későbbi életét meghatározó szerelem a hetvenes évek végén érkezett. Párjával, Horváth Klárával ’81-ben kötöttek házasságot.
– Klári édesapja, Horváth Károly, akkor már ismert, megbecsült iparos volt, az általa létrehozott Horváth Gépműhely tulajdonosa és vezetője.
– Akkoriban nagy szükség volt a motorfelújításra (még nem dobták ki rögtön az elkopott motorokat, a szakszerű felújítást) magas szinten pedig kevesen végezték, így sok dolog volt a műhelyben. Hengerfúrást, egyedi dugattyúk készítését, csapágyak öntését és megmunkálását, főtengely köszörülést, görgőzést, hengerfejek komplett felújítását végezték. Apósom rögtön az esküvő után hívott maga mellé a műhelybe, de eltelt néhány év, mire ebből valóság lett. ’85-től vagyok itt a mai napig. Az első öt évet tudtam mellette tölteni. Ez alatt megismerkedtek velem a partnerek, beszállítók, én is átláttam az itt folyó munkát – mesél a kezdetekről Jenő.
Karcsi bácsi tragikus balesetben vesztette életét 1990-ben, Jenő pedig átvette a műhely vezetését.
– Horváth Károlynak sokat köszönhetek, hisz ő adta meg az irányt, amit folytattam. Szeretném hinni, hogy méltó utódja lettem. Apósom – nekem példaképem – nem csak a műhely vezetését hagyta rám örökül. Neki köszönhetem, hogy bekerültem egy csodás világba, a veteránosok nagy családjába. Még csak együtt jártunk Klárival, mikor ’79-ben részt vehettem az első Veteránjármű találkozón Sopronban. Azonnal „megfertőződtem”. Később, az egyik bakonyi találkozón szerettem bele a Skoda Feliciába. Később vettem is egyet és sok munkával, szépen felújítottuk. ’94-ben az első orosházi veteránjármű találkozó szervezésében is részt vettem és azóta mindegyik orosházi veterán fesztivál lebonyolításában is ott vagyok. Nagyon sok jó barátot találtam az öreg vasak szerelmesei közt – teszi hozzá.
A veterán gépek szeretetét továbbadta három gyermekének és az unokáknak is. Ma már a család negyedik generációja jár a különböző találkozókra és vesz részt a technika történetét, fejlődését bemutató járművek felújításában, megőrzésében.
A gépműhely dolgozott tovább, sőt fejlődött is. Bővítették a szolgáltatásukat. Hidraulika csövek gyártását és javítását vették fel a palettára.
– Földmunka gépek, mezőgazdasági gépek, üzemek gépei számára készítünk minta alapján hidraulika csöveket. Gyorsabb és kicsit olcsóbb is, mintha a gyárból rendelnének. 50 munkában és 36 itt töltött év után döntöttem úgy, hogy nyugdíjba megyek. A műhely ugyanúgy megy tovább, mint eddig, csak nyugdíjasként folytatom. Talán több időm lesz az öt unokával, illetve a veterán járművekkel foglalkozni. Apósomnak, Horváth Károlynak sokat köszönhetek, hisz ő adta meg az utat, amit megjártam. Szeretném hinni, hogy méltó utódja lettem – zárja a beszélgetést Pántye Jenő.
