Mátrai Sándor neve nemcsak a labdarúgást kedvelők körében, de országosan is ismert. Az egykori kiváló futballista 1952-ben Orosházán a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a Ferencváros egyik ikonikus játékosa lett, aki 81 alkalommal a magyar válogatottban is pályára lépett. Nem is lehetett kérdés, hogy életútja a Települési Értéktár része lett.
Az 1950-es, 1960-as évek egyik legismertebb labdarúgója Nagyszénáson született, 1932. november 20-án. Itt kezdett el sportolni, majd gimnáziumi tanulmányait már a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Érdekesség, hogy ugyan már nem sokkal az érettségit követően a fővárosba, a Ferencvároshoz került, de ekkor még nem a futball miatt, sprinterként igazolták le. Nem sokra rá azonban sportágat váltott, 1953-tól már a focisták közt kamatoztatta kivételes gyorsaságát.
Univerzális játékos volt, középcsatárként kezdett, majd két sorral hátrébb került és középhátvédként futotta be kivételes karrierjét, de a magyar válogatottban is meg tudott újulni, ahol főleg szélső hátvédként vették számításba. Az interneten számos helyen megemlítik vele kapcsolatban a Mátrai-féle becsúszó szerelést, ami abban az időszakban fogalomnak számított.
„Rendkívüli gyorsasága révén, az egyedül kapura törő csatárt utolérve, hátulról az egyik lába előretolásával, halálos biztonsággal rúgta el a labdát a csatár elől anélkül, hogy az ellenfél lábát érintette volna„
Nem mindennapi pályafutásáról csak néhány fontosabb adat: 1953 és 1967 között több száz mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban, ez idő alatt háromszor volt bajnok, egyszer MNK-győztes csapat tagja, valamint ő volt a Vásárvárosok Kupáján győztes csapat kapitánya. A klubsikerek mellett a magyar válogatott tagjaként 81-szer húzhatta fel a címeres mezt. Ez három világbajnoki (1958, 1962 – ötödik hely, 1966 – hatodik hely), valamint egy Európa-bajnoki szereplést jelentett (1964-ben bronzérmesek lettek Spanyolországban).
Egyéni sikerei közül kiemelkedik, hogy 1965-ben, a díj történetének második évében ő lett az Év labdarúgója. A becsúszó szerelés királyaként emlegetett játékos 2002-ben hunyt el, szülőhelyén Nagyszénáson emléktáblát avattak a tiszteletére, Orosházán pedig a nevét viselő stadionnál szobor és emlékterem is őrzi életútját, ami az Orosházi Települési Értéktár része lett.
