A Munkácsi Orosz Drámai Színház vezető dekoratőre volt éveken át. A kosztümöktől kezdve az asztalosmunkákon át mindennel foglalkozott, ami csak a színpadra került. Ma viszont már nyugdíjas éveiben annak élhet, amiről gyermekként az iskolapadban álmodott. Levicki Lenke mesél.
– Kárpátalján születtem és szinte az egész életemet Munkácson töltöttem. Ott éltem a családommal, de aztán a gyermekeim felnőttek és külföldre költöztek. A fiam Németországban, a lányom Görögországban találta meg a boldogságot. Így egyedül maradtam, ezért költöztem 2016-ban Orosházára, ahol a testvérem és az unokahúgom lakik – mesélte.
Levicki Lenkét már korábban magával ragadta Orosháza. Mikor sok évvel ezelőtt rokonlátogatásra érkezett, egyből megszerette a várost.
– Nagyon megtetszettek nekem ebben a kis városkában a széles utcák és az, hogy szinte minden úszik a zöldben. Rengeteg a növény, és ha egy bokorra rásüt a nap, én azt már festeném. Sokat sétálgatok, de sosem unom meg a látványt. Jól érzem itt magam, és ami nagyon fontos, hogy van kedvem alkotni – mesélte.
O
„Érezd otthon magad!” – így köszöntötték a csoport tagjai
Amint ideköltözött, felkereste az Orosházi Festők Csoportját, melynek tagjaként azóta már több kiállításon és közös kiránduláson is részt vett. Számára a csoport ihletet ad, hiszen olyan közegben lehet, ahol hasonló érdeklődésű művészlelkek veszik körül. Itt megmutathatja munkáit a többieknek, és úgy véli, a visszajelzések által lehetősége van tovább fejlődni.
– Már az iskolában is mindenkinek rajzoltam. Az osztálytársaknak csak kérnie kellett, és én már el is készítettem a kívánt színész vagy bárki más portréját. Akkor el is határoztam, hogy festő leszek, hetedik után Ungvárba jártam öt éven át képzőművészeti középiskolába, majd később felnőtt fejjel magánúton az egyetemet is elvégeztem Odesszában szakrajz és festészet szakon – emlékezett vissza.
Ezt követte a 25 év színházi lét Munkácson, ahol művészeti rendezőként, díszletfestőként, majd vezető dekoratőrként tevékenykedett. Rengeteget dolgozott, így a képfestéssel komolyabban foglalkozni csak nyugdíjas korában tudott. Számára a napsütés a legfontosabb ihletadó. Azt mondja, ebben a ködös, szürke időben inkább kézimunkával tölti szabadidejét, de ha eljön a tavasz, akkor újra ecsetet ragad.
Gyopárost is megörökítette már
– Megragad egy hangulat, egy benyomás, és már tudom, hogy ezt le fogom festeni. Nem fotóról másolom a képeimet, inkább csak ihletet kapok egy-egy szép pillanat láttán, melyet aztán otthon, emlékezetből örökítek meg. Kárpátalja, Görögország, most pedig már Gyopárosfürdő egy-egy részlete is megjelenik a munkáimon. Főképp tájképeket festek, bár néhány portré is készült már a családtagokról – folytatta.
Levicki Lenke tervei közt szerepel egy önarckép elkészítése is. Nagy kihívásnak ígérkezik ez a munka, hiszen azt szeretné, ha a kép valóban kifejezné őt. Át szeretné adni a legfontosabbakat, amik őt jellemzik: azt hogy mennyire szereti a fényt, a természetet és magát az alkotás művészetét.
Fotók: Horváth Bence
