Az idei karácsony nem marad el, de az biztos, hogy nem olyan lesz, mint megszoktuk. Kompromisszumokat kell kötnünk és talán áldozatokat is kell hoznunk. Megkérdeztük, hogyan készülnek az ünnepre.
Az orosházi Tóth család öt gyermekkel minden évben nagyon várja a karácsonyt. Az anyuka, Enikő mesélt, hogy zajlik a felkészülés.
– Mindenki kiveszi a részét a készülődésből. Mindig megtervezzük, hogy mi legyen a menü, hogyan díszítsük fel a lakást. A kicsik utóbbiban segítenek, a négy éves kisfiam különösen imád díszeket készíteni. A két nagylányom közül az egyik szakácsnak, a másik pedig cukrásznak készül, így idén megbeszéltük, hogy a menü az ő hatáskörük. Nekem a bevásárlás és a kicsivel foglalkozás marad, mert ha beleszólok a főzésbe, akkor abból lesz haddelhadd – meséli nevetve Tóth Mihályné, Enikő.
Bízik benne, hogy idén sikerül együtt tölteni a karácsonyt a szüleivel is. Ők Németországban élnek és csak ezért utaztak haza, hogy lássák az unokákat. Természetesen a legnagyobb odafigyelés mellett lesz a találkozó – hangsúlyozza.
A Szentetornyán élő nyugdíjas Horváth Pál arról beszélt, hogy az ünnepi program náluk is másként alakul. A vendégség ezúttal elmarad, csak otthon eszik a bejglit és a töltött káposztát.
– Nálunk sosem a nagy ajándékokról szólt a karácsony, mindig is szűk körben ünnepeltünk. Idén különösen így lesz, az egyik fiam sajnos nem is lesz itthon munkájából adódóan. Nem szívesen mozdulunk ki a vírus miatt, de ez egy ilyen időszak – teszi hozzá.
Sokan úgy gondolják, hogy szingliként nehéz időszak a karácsony, főleg a vírus idején, de Vörös Bettina egyáltalán nem így gondolkodik.
– Ha párkapcsolatban vagyok, ha nem a karácsony a családról szól. Nagyon ritkán tudom meglátogatni őket a távolság miatt. Imádok velük lenni – mondja határozottan a fiatal kézilabdázó.
Az elmondottakból levonhatjuk, hogy járvány ide, járvány oda valami változatlan: a karácsony a szeretet, a családi összetartozás ünnepe. Egy kötelék, amire most különösen nagy szükség van.
