Mindenki fél attól, hogy a teste megbetegszik. De mi a helyzet a lelkünkkel? Az jól van?
Gazsó Brigitta pszichológus őszintén beszél a koronavírus és az amiatt hozott korlátozások lelki hatásairól. Szavaira érdemes hallgatni!
Sokan támadják a szigorító intézkedések bevezetését. Fórumokon olvashatjuk, hogy vannak, akik értelmetlennek találják a döntéseket, sőt hazugságnak vélik a hírekben hallottakat. Mi a tagadás oka?
– A már lezajlott járványok pszichés hatásainak vizsgálatakor megállapították, hogy minden járványnak megvannak a különböző fázisai. Elsőként jönnek a figyelmeztetések a lehetséges veszélyre. Ilyenkor leginkább a bizonytalanság, a jövőkép hiánya jellemző. Majd az egyre nagyobb megbetegedési rátával együtt járnak a nagyon intenzív érzelmi reakciók, a sokk, pánik, hitetlenség. Ezután összeszedettebbé válik a társadalom, és nagy fokú altruizmus (önzetlen viselkedés, a másik segítése) jellemző. Erre példaként szolgált az egészségügyi dolgozók étkeztetése vagy az ingyenes maszkvarrás.
Majd a kiábrándulás időszaka érkezik el, amikor az egyének azt érzik, hogy nincs elég segítség, hogy elhagyatottak. Azt hiszem, jelen pillanatban ezt a szakaszt éljük át.
Emellett, nagyon sok hírt, információt kell feldolgoznunk, amelyek nem biztos, hogy megfelelő, hiteles forrásból származnak. Hajlamosak vagyunk arra, hogy szájhagyomány útján terjedő véleményeket, eseményeket igaznak véljünk. Azonban, nem szabad elfelejteni, hogy minden ember másképp éli meg az eseményeket, betegséget, és ami az egyik embernek nehéz és reménytelen, a másik ember egy új, másfajta létezést és új prioritásokat fedez fel a helyzetben. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot.
A bevezetett szigorítások korlátozzák az egyén szabad térbeli mozgását. Ezt sokaknak nehéz elfogadni. Hogyan adjunk értelmet az életünknek otthon, akár a négy fal között?
– Azért is nehéz elfogadni a karantént, mert a mi életünkben nem fordultak még elő hasonló korlátozások. Különböző megszorító intézkedéseket is legfeljebb az idősebb korosztály élt meg, s emiatt negatív emlékeket társítanak a kijárási tilalomhoz, vagy ahhoz, hogy más, egy felsőbb hatalom mondja meg egyértelműen drasztikusan, hogy mikor mit tehetnek, és mit nem. A karantén leginkább a szociális és fizikai távolságtartás miatt veszélyes. Gondoljunk azokra, akik extrovertáltak, és sok ingerre van szükségük a jól-létükhöz. A családtól, barátoktól való távolságtartás, a félelem attól, hogy a szeretteink megbetegszenek (és ez lehet akár attól, hogy találkozunk velük mert mondjuk, tünetmentes betegek vagyunk), sokféle reakciót válthatnak ki az egyénekből.
A fenti lelki folyamat akár önsértéshez, öngyilkossági kísérlethez, alkohol-vagy drogfogyasztáshoz is vezethet. Emellett, a családon belüli bántalmazások száma is megnövekedett. Ott van a félelem a munkanélküliségtől, a létbizonytalanság, mint egy alapvető emberi szükséglet, a biztonságérzet hiánya.
Fontos, hogy a karantén alatt legyen állandó napirendünk, szellemileg és fizikálisan is aktívak legyünk. A szeretteinkkel való kapcsolattartás is nagyon lényeges, még ha nem is lehet személyesen találkozni, attól még nem kell teljesen elszakadni tőlük. Fontos még a tudatosság, a jelen pillanatra való koncentrálás. Mindig azt tartsuk szem előtt, amit épp csinálunk, legyen szó akár a főzésről, vagy a napi mozgásról. Ne töltsünk túl sok időt a hírek, a sok-sok negatív információ meghallgatásával, szabjunk egy limitet, hogy mennyi időt szánunk rá. Próbáljunk meg új dolgokat kipróbálni, játszani, rajzolni, sütni, kertészkedni stb.
Hogyan kerülhetjük el a szorongást, az aggodalmat? A vírustól való folyamatos rettegést?
– Az aggodalom, szorongás természetes emberi reakció, és megfelelő mértékben segíti a nehézségekkel való megküzdést. Azonban, ha eluralkodik az életünkön, és a mindennapjainkat megmérgezi, akkor túlzott aggodalomról beszélhetünk, aminek leküzdése fontos ahhoz, hogy minőségi életet élhessünk. Ha egyedül nem sikerül leküzdeni, akkor mindenképp érdemes szakember segítéségét kérni. Egy tanulmány szerint az aggodalom olyan, mint egy láncfolyamat. Vegyük például a következőt: sokat fáj a fejem, akkor ez már biztos koronavírus, és én dolgozok, akkor mindenkit megfertőztem, ők meg a családjaikat, és elindítottam a világ pusztulását. A szorongás nem csak a fejünkben létezik, hanem megjelenik a testi folyamatokban is: feszültség az izmokban, koncentrációs zavarok, alvászavarok, fáradékonyság stb.
A gyerekeknél is fokozott a kiszámíthatatlanság. Számukra is kérdés, meddig járhatnak még iskolába. Ezen a területen is átértékelődik, mi az igazán fontos? A jegyek és a tanulás háttérbe szorul?
– A gyerekek szerencsére elég rugalmasak, és általában könnyen alkalmazkodnak az új körülményekhez. Azonban, ha valamelyik szülő túlzottan aggodalmaskodik, fél a járványhelyzetben, azt a szorongást nagyon könnyen átveheti a gyermek is. Fontos, hogy mindenképpen beszéljünk velük a járványról, a megelőzésről, hogy mit tudnak tenni ők azért, hogy ne betegedjenek meg. Természetesen, életkortól függően ezt más-más beszélgetéssel tudjuk megtenni. A kisebbek, főként az óvodáskorúak leginkább érzelmi szinten dolgozzák fel a helyzeteket. Éppen ezért fontos számukra a napi rutin, ami az állandóságot, a biztonságot adja a gyerekek számára. Ezt nagyon nehéz a kiszámíthatatlanság közepette biztosítani, hisz nem tudhatjuk, hogy lesz-e holnap óvoda, vagy ki vigyáz holnap a gyermekre, mehet-e a szülő dolgozni stb. Mégis, a legfontosabb, hogy mindezek közepette próbáljunk meg minőségi időt tölteni a gyermekünkkel, amikor tényleg csak rá figyelünk, együtt vagyunk, és biztosítjuk, hogy a szeretetünk az állandó.
A nagyobb gyerekeknél azt tapasztaltam, hogy amikor pályaválasztás, érettségi előtt állnak, és digitális oktatásban részesülnek, sokkal nagyobb a szorongás faktor.
A jegyek fontossága szerintem változó, az iskolától és a gyermektől függően. Fontos, hogy nem szabad túl nagy elvárásokat állítani a gyerekek elé, hiszen nem mindenkinek könnyű a digitális oktatásban megfelelő tempóban haladni az anyaggal. Sok gyermeknek nehéz, hogy nincs meg az iskolai környezet, a plusz magyarázat, esetleg a többiek segítsége. Az impulzívabb gyerekek, akik hajlamosabbak inkább érzelmi szinten reagálni az eseményekre, inkább érzékenyek a környezetük ingereire, érzelmi hullámzásaira. A társas környezet azonban védőhálóként is funkcionál, és a szülők, felnőttek megküzdési módja mintát adhat a gyerekeknek ahhoz, hogy miként küzdjenek meg a helyzettel. Fontos a sok meseolvasás, közös játék, mozgás, rajz, amelyek segítenek a stresszel való megküzdésben.
Azok a dolgok vesznek ki az életünkből, amik a pluszt, a feltöltődést adják. Nincs szórakozás, nincsenek közös bulik, találkozók, mozi, koncert, vagy a gyerekeknek ballagás, szalagavató. Milyen hatása van mindezek hiányának?
– Valóban csökkennek a társas interakciók, közös bulik. Azonban, mégis fontos, hogy ha másként nem is, de telefonon, online formában tartsuk a kapcsolatot a barátokkal, családtagokkal. Akár azt is megtehetjük, hogy csak az ablakon keresztül beszélünk kicsit a szeretteinkkel.
Tudatosan kell odafigyelni, hogy a napi robot üzemmód ne váljon állandóvá, és ne tegyen minket fásulttá. Hiszen, bármilyen körülmények között is vagyunk, azt mi döntjük el, hogy hogyan szeretnénk érezni magunkat, és tudunk tenni azért, hogy jobb legyen.
Otthon is sok lehetőségünk van: olvasás, valami új tanulása, ha van állatunk, annak a gondozása, rajzolás, kreatív tevékenység, mozgás, és valamilyen relaxációs technika használata. Fontos, hogy találjunk valami örömet okozó tevékenységet, és ezt egyensúlyba hozzuk a teljesítmény/munka világával, és a közösségi/társas tevékenységeinkkel, hogy megteremtsük, majd fenn is tartsuk a jól-létünket.
