Egy ámokfutó lövöldözött Bécs belvárosában hétfőn este. A környéken egy baráti összejövetelre volt hivatalos az orosházi származású Tódor Krisztina is, de végül úgy döntött, hogy nem megy el. A fiatal óvónő mesélt, hogyan élte meg az eseményeket.
Négy ember halt meg november 2-án Bécs belvárosában, a Schwedenplatz környékén, ahol este nyolc óra körül több helyszínen egy fegyveres kezdett el lövöldözni. A támadót, aki az Iszlám Állam szimpatizánsa volt az osztrák rendőrség lelőtte, további tizennégy embert őrizetbe vettek. A támadást hivatalosan is terrorcselekménynek nyilvánították.
Az orosházi Tódor Krisztina tavaly szeptember óta él kint az osztrák fővárosban. Kérdésünkre elmondta, hogy a lövöldözés idején már otthon volt és aludt. Este tíz óra körül a szintén magyar szomszéd lány ébresztette.
– Ajtót nyitottam és csak annyit szólt: jó, visszamehetsz aludni. Félálomba voltam, nem értettem semmit. Mondta, hogy nézzem meg a híreket, mert lövöldözés volt. Ezután láttam, hogy a szintén Bécsben élő testvérem is keresett. Később folyamatosan figyeltem a híreket, egy percet sem aludtam. Helikopterek köröztek a levegőben és tíz percenként ment egy-egy szirénázó rendőrautó az utcákon – emlékezett vissza a hétfő estére Krisztina.
Két kolléganője a Schwedenplatztól nem messze egy kávézóban volt. Az összejövetelre Krisztina is hivatalos volt, de végül inkább elment videójátékot vásárolni, így kihagyta a közös programot.
– Kolléganőim egy tíz perccel hamarabb jöttek el a helyszínről, csak annyit láttak, hogy fut feléjük a tömeg. Ilyenkor, azért sok gondolat megfogalmazódik az emberben. Mi van akkor, ha ott vagyok és tovább maradunk? Esetleg éppen a támadó felé indulunk el, akivel összetalálkozunk és megtörténik a baj – sorolta az óvónőként dolgozó Krisztina.
Ma reggel ugyanúgy munkába kellett mennie, rajta kívül így tett minden kollégája is, akinek nincs gyermeke. A megszokott rutin szerint metróval jár be a munkahelyére, de ezúttal nem akart így tenni, helyette testvére fuvarozta. A gondolat nem hagyta nyugodni, hogy esetleg a támadónak van egy társa és újabb lövöldözés lesz a városban.
Az óvodában, ahol dolgozik, a koronavírus-járvány első hulláma alatt sem álltak le, de ma több mint száz gyerek helyett, csupán nyolc fiatal felügyeletéről kellett gondoskodniuk.
– Mi is megkaptuk az e-mailt, amit a szülőknek küldött ki reggel az óvoda. Ebben az állt, hogy a terrorcselekmény miatt, aki teheti maradjon otthon a gyermekével. Milyen világ ez, ahol ilyet kell írnia egy intézménynek? A gyerekek előtt nem beszélhettünk a történtekről, de mindenki elég feszült és stresszes volt – tette hozzá.
Elmondása szerint Bécs utcáin nagyon kevés ember tartózkodott. Mindenhol állig felfegyverzett géppuskás rendőrök védték az épületeket és parkokat, akárcsak egy háborús övezetben.
– Angliában éltem hét évig, ahol ottlétem alatt szintén történtek késelések. Bécset a világ egyik legbiztonságosabb városának mondják. Édesanyám meg is volt róla győződve, amikor ideköltöztem, hogy innen nem kell felhívnom hasonló hírekkel. Úgy tűnik tévedtem – fogalmazott Krisztina.
Az orosházi fiatal a történtek ellenére sem akar elköltözni Ausztriából, sőt azon kisebbség közé tartozik, akinek az idei élete eddigi legjobb éve. Befejezte az egyetemet, állást kapott és egyedül él egy lakásban.
Mint mondta a terrorcselekmények lényege az, hogy félelmet keltsenek. Véleménye szerint a bécsi tragédia megrázó, de muszáj túllépni rajta, hiszen nem élhetünk rettegésben.
