Egy családi kiskonyhából indult, ma pedig már jól csengő név a környéken a Tönkölysüti. Sokan szeretik és keresik a tönkölybúza lisztjéből készült csemegéket.
Sokan mondják, hogy nem vállalkoznak, mert azt csak sok pénzzel, nagy alaptőkével lehetne, pedig van példa szép számmal ennek az ellenkezőjére is. A Tönkölysütihez, a sikeres gádorosi vállalkozáshoz például csak egy jó ötlet, szorgalom és kitartás kellett.
Mint Jávorcsik János ügyvezető elmondta, 2014-ben arattak először tönkölybúzát. Az ötletet és az első néhány receptet családjuk egyik barátjától kapták. Láttak benne fantáziát és otthon, a kiskonyhában, a gáztűzhely sütőjét használva kipróbálták.
– Először csak egy sütővel, feleségemmel és édesanyámmal hármasban szorgoskodtunk a konyhában. Volt, hogy elromlott a kis konyhai robot, akkor kézzel kavartuk, gyúrtuk a tésztát. Még mindig ez a „műhely”, de az évek alatt szaporodtunk és már két alkalmazott is dolgozik a süteményeken. Ötfajta sütivel kezdtünk. Ahogy telt az idő, úgy színesedett a paletta és már huszonkilencnél járunk. Elsősorban keksz féleségeket készítünk. Sajtos tallérokat, különféle sósakat, aztán csokisakat, lekvárosokat, islert, linzert, zserbót, kókuszkockát, pilótakekszet. Tavasszal, amikor addig melegszik az idő, hogy olvadna, a csokisokkal leállunk, de ilyenkor teljes a repertoár – meséli a kezdeteket Jávorcsik János.
Az első piacuk az orosházi piac volt, de járni kellett többször, többfelé, míg megtalálták azt a réteget, akik szeretik és vásárolják a termékeket. Itt kellett a második, címben jelzett összetevő: a kitartás.
– Mostanra már megáll a lábán a vállalkozás. A harmadik évben volt egy mélypont, egy nehéz időszak, amikor azt mondtuk, hogy még a következő hónapot megpróbáljuk, aztán meglátjuk mi lesz. Aztán mégis a folytatás mellett döntöttünk. Fejleszteni persze kellett. Ezek egy részét saját erőből oldottuk meg. Pályáztunk is. A Mezőgazdasági Kisüzemek Fejlesztése pályázaton nyertünk és abból vettünk dagasztó gépet, elektromos kemencét és még pár szükséges felszerelést, így hatékonyabb lett a munka – avat be az ügyvezető.
A sütőüzem részére maguk termelik az alapanyagul szolgáló tönkölybúzát. Öt hektár földjük felén vetnek tönkölyt, a többin hagyományos búza terem. Kialakult már a termelés technológia, melynek segítségével elegendő és jó minőségű alapanyagot termelünk. Egyelőre elegendő számukra ez a mennyiség, de ha szükség lenne rá tudják növelni a termőterületet. Muronyban, köves malomban őröltetnek és általában mindent megtesznek a jó minőségért.
– A termék paletta – azt mondhatom – kialakult, ennek ellenére mindig jár az agyunk a fejlesztésen. Március táján volt időnk, elkezdtük a kenyeret sütni. A mi vidékünkön még viszonylag kevés az ilyen kis kézműves pékség, az alapanyagunk pedig kiváló. Kenyerünk kovásszal készül, tisztított vízzel és adalékmentes sóval. Kellett néhány próbálkozás, mire igazából megtanultunk bánni a kovásszal és egyforma jó minőségű kenyeret előállítani, de mostanra az is beállt. Ha az ember elég szorgalmas, kitartó és él a lehetőségekkel, megéri vállalkozni – teszi hozzá mosolyogva.
