Juhász Gergely hangja szinte már olyan a rádióhallgatóknak, mint otthonuk egy darabkája. Olyan ő, akár egy családtag, aki – a „másik szobából” – nap mint nap mond egy kedves szót, tesz egy vicces megjegyzést. Hangja ismerősen cseng mindannyiunk számára, hiszen már több mint húsz éve dolgozik rádiós műsorvezetőként. Ő egy méltán híres orosházi, aki most egy olyan történetet oszt meg az olvasókkal, amit biztosan sokan nem tudtak róla.
Juhász Gergely 23 évvel ezelőtt ült a mikrofon elé. Több rádiónál is bizonyított már ez idő alatt, élvezhették műsorait a Rádió 47, a Neo FM, Roxy Rádió, a Sláger FM, a Music FM hallgatói is. Utolsó állomása – jelen pillanatot tekintve – a Rádió 1 lett, ahol kívánságműsorával hozza egymáshoz közelebb az embereket. 2017-ben új arcáról is megismerhette a közönség, ekkor jelent meg bemutatkozó regénye, az Ütközés című thriller, mely nagyon jó kritikákat kapott.
Mindenki a rádiózásról ismer téged már gimis korod óta. Van olyan sztorid, ami meglepő lehet az olvasók számára? Amit sokan nem gondoltak volna rólad.
– Kiskoromban színész szerettem volna lenni. De tényleg! El tudtam volna képzelni magam a színpadon. Így, mikor eljött nyolcadik osztályban a pályaválasztás ideje – 1996-ot írtunk ekkor -, felvételiztem a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma szakára, de nem vettek fel. Emlékszem, ezt akkor nagy csalódásként éltem meg, mert nagyon komolyan készültem erre a pályára. Ma már azért annyira nem bánom, hogy így alakult.
Ezen most tényleg meglepődtem. De azért azt hozzá kell tenni, hogy sokféle vizsgarészt kell teljesíteni ahhoz, hogy felvegyenek valakit erre a szakra. A tornától kezdve az éneken át az improvizálásig mindenféle területen bizonyítani kell. Mi lehetett az, ami nem sikerült jól?
– A felkészületlenségem miatt nem sikerült az a vizsga. Emlékszem, hogy szavaltam egy verset, ami jól is sikerült, de feltettek egy kérdést a vers hátteréről, amire sajnos nem tudtam válaszolni. Ez a mai napig gyakran eszembe jut, de sokat tanultam belőle. Sőt a mostani munkáim során mániám lett az alapos felkészültség. Szerintem ez már a korral jár.
Sokáig nem kellett búslakodnod, hiszen egy évvel később – ha nem is állhattál színpadra – de a mikrofon elé ülhettél. 1997-től az egyik orosházi rádiónál diákműsort készítettél, és még a gimnáziumi évek alatt a Rádió 47-nél heti 3-4 alkalommal vezettél műsort. Ekkor már nem is foglalkoztatott a színészkedés gondolata?
– Egyáltalán nem. Nem lennék jó színész, mert nem olyan szerelemmel csinálnám, mint a rádiózást. Nem a színészet az én utam, hanem az, amit most csinálok.
Jobb, hogy csak a hangod hallják rádiósként. Színészként azért az egész lényedet látná a közönség.
– Rádiózni ma már egyáltalán nem azt jelenti, mint mondjuk 23 éve, amikor én a pályát kezdtem. Ma már nem „láthatatlan” egy rádiós műsorvezető, mint anno. Szeretem a rádióstúdiók különleges hangulatát, amikor magamra zárom az ajtót, és megszűnik a külvilág. Ma, 2020-ban egy rádió már nem csupán egy auditív élményt nyújtó kommunikációs csatorna. Rengeteg kiegészítő felülete van, például a Facebook, az Instragram, vagy egy YouTube csatorna. A Rádió 1 délutáni és esti mixműsorát, aminek szintén én vagyok a házigazdája, nézni is lehet mindennap élőben. Sőt amikor turnéra visszük az esti mixműsorunkat, és egy külső helyszínről jelentkezünk élőben, ugyanúgy ott van velünk a közönség, mint a színházban – mesélte.
Gergely hozzátette, örül annak, hogy a sors így alakította útját, és rátalált a rádiózásra. Ha belefogott valami másba, akkor is tudta, ez az igazi szerelme, amitől nem is tud, és nem is akar megválni. A bő húsz év alatt akármilyen akadályokat is állított elé az élet, a rádiózás mindig a ott maradt a szíve közepén.
