Az, ha új közegbe kerülünk, új emberek vesznek körbe, és új feladatokkal kell megküzdenünk nem könnyű feladat. Nincs ez másként a gyermekek esetében sem. A tanév közeledtével érdemes felkészíteni a iskoláskorba lépett gyermeket a változásra, megértetni vele, hogy a tanulás az élet rendje. Fehér Béláné pszichológus úgy látja, az esetleges nehézségek leküzdhetőek, csak megfelelő kommunikációra, megértésre és szeretetre van szükség.
Pár nap múlva megszólalnak a tanórák kezdetét jelző csengők az iskolákban, újra játéktól lesznek hangosak az intézmények udvarai. Elfoglalják padjaikat az elsősök is, számukra egy új korszak kezdődik, amelyre fel kell készíteni a gyermekeket. Akárcsak a már iskolás és új tanévet kezdő fiatalt is.
– Minden életesemény, változás előtt – mint például a kistesó érkezése, vagy, hogy szurit kap a doktor néninél – természetes, hogy megbeszélem a gyermekkel. Nincs ez másként az óvodába, iskolába kerülés esetén sem, de ez jóval hamarabb elkezdődik, nem augusztusban, hisz vannak nyílt napok, iskolanyitogatók, amire érdemes elmenni, hogy tapasztalatokat is szerezhessen a gyermek és szülő mind az épületről, mind az intézmény légköréről, hogy tudatos – valamilyen szinten közös – választás legyen az adott iskola vagy óvoda – kezdi Fehér Béláné. Mint mondta, a most kialakult helyzetben a már iskolás gyermekek többsége várja, hogy társai között legyen és új élményeket szerezzen. Nem árt, ha őket is felkészíti a szülő a tanévkezdésre.
– A napirend újrarendezésének van az egyik legfontosabb szerepe, ha például eddig 8-ig, 10-ig alhatott. Az otthoni körülmények, mint íróasztal, könyvek elhelyezése, tanszerek előkészítése kap még hangsúlyt. Elsősorban az alsó tagozatban van jelentősége annak, hogy elővegyünk könyvet olvasni egy kicsit, vagy néhány játékos feladatot megoldani matekból. Manapság inkább az a lényeg, hogy ne telefonos játék legyen, hanem papír-ceruzás, hogy szokja ismét a ceruzahasználatot, ha nem színezett a nyáron – mondta a pszichológus. Hozzátette, az iskola kezdete előtt a szülőknek is célszerű végig gondolni, hogy a napi programok lebonyolítása kétszülős, esetleg nagymamás/nagypapás család esetén milyen munkamegosztást igényel majd az iskolai időszakban.
Az alsó tagozatban könnyen előfordul, hogy reggelente eltörik a mécses, a gyermek nem szeretne iskolába menni. Ilyenkor fontos, hogy a szülő elmagyarázza, ez az élet rendje és nem kell félni semmitől. A hangsúly a kedvcsináláson legyen.
– A közösségbe kerülés hatalmas váltás. A legtöbb gyermek esetén a reggeli tiltakozás, hasfájás, stb. már lezajlott az ovi kezdetén. A gyerekek általában érdeklődően érkeznek az iskolába és az iskolák is színes programokkal várják a gyermekeket az első egy-két hétben. Aztán elindul a tényleges tanítás és ekkor szokta kijelenteni a gyermek, hogy ő inkább visszamegy az óvodába. Ahogy a három éves gyermek is jó esetben inkább a kötetlen otthoni létet választaná az ovi helyett. A szülő pedig elmagyarázza, hogy ez az élet rendje, oviba és iskolába járunk, majd pedig dolgozni. De inkább a kedvcsináláson van a hangsúly: milyen sok érdekes dologgal és emberkével fog ott találkozni. Ha eddig nem tette, akkor most beszél arról a szülő, hogy a tanulás, a tudás, az olvasás, írás, számolás elsajátítása milyen fontos és érdekes dolog. Hogy most már nem csak anya, apa fog tudni este mesét olvasni, hanem ő maga is. És érdemes is bevezetni később az „egy rövid mesét olvasok én, egy rövid mesét pedig te” módszert. De a könyv szeretetére nevelés jóval hamarabb elkezdődik, mondhatnám az első életévben – vázolta.
A szülői minta meghatározó a gyermek fejlődésénél. Fontos, hogy jó példákat lásson, ezáltal érhetjük el, hogy ne legyen teher a gyermeknek kezébe venni egy könyvet.
– Én, mint szülő nagyon fontos mintát nyújtok a gyermekemnek. Ha a telefonomon lógok állandóan, akkor szeretné azt megszerezni, hogy vele foglalkozzak vagy használni azt, hogy ő is szórakozhasson. A képi világ automatikusan beszippantja a gyermeket, ahhoz igazán erőfeszítés nem kell. Nagy csapda a szülő és a leendő iskolás gyermek számára, mert az iskolai tanulás erőfeszítéssel jár különösen az idői kötöttsége miatt – nyilatkozta.
Az iskolába szoktatás egyik alapjaként kiemelte a tankönyvek átlapozásának és a bennük található képe nézegetésének fontosságát. Ezáltal felkelthetjük a gyermek érdeklődését a tananyag iránt, valamint minőségi időt is együtt tudunk tölteni velük.
– A minőségi, együtt töltött idő, a sok beszélgetés minden életkorban nagyon fontos, mint az otthon érzelemgazdag, védelmet nyújtó szeretetteljes légkörének megteremtése is, ami a negatív stressz leküzdésében a legfontosabb hátteret adja. Hisz a kisded is az édesanyjához, édesapjához talál vissza mindig, minden szorongató helyzetben – tette hozzá Fehér Béláné.
Az iskolaundor generációs „betegség”, minden kor gyermekét érintette és érinti is. Fehér Béláné elmondta, erre gyógymód nincs, ennek kialakulásáért több tényező is felelős.
– A karantén időszaka ugyan átszínezte ezt a „betegséget”, de általános érvényű gyógymód nincs rá. A szituáció és a benne szereplő személyek – iskola, tanárok, diákok, szülők és a gyermek – mindig más probléma mentén szerveződnek, az oktatási rendszerről, a tanári életpályamodellről már nem is beszélve. De a társadalmunk „kritikai hajlamának” felerősödése, a gyermekek beleszólási jogának kiszélesedése is hozzájárul. Amit sokszor serdülőkorban szeretne a szülő korlátozni.
Ha a konkrét szituációt akarjuk kezelni, akkor igazán problémás esetekben érdemes szakembert felkeresni a szituáció megismerése, az okok feltérképezése érdekében – mondta.
Nemcsak az általános iskolai, hanem a középiskolai tanulmányok megkezdése is hordozhat magában nehézségeket. Csak az életkor és az életszakasz más, így az ebben rejlő problémák is változnak.
– A kamaszok esetén az egyik legnagyobb problémát a régi barátoktól való elszakadás, az új közösségben való szerep- és baráttalálás jelenthet. Az előbbit oldja a kapcsolattartás netes módjának kiszélesedése. Az utóbbit azonban neki kell megharcolnia. A szülő direkt módon ebbe már nem tud beleszólni, maximum a támogatásáról tudja biztosítani a gyermeket, illetve ha kérdése, kérése van a kamasznak, azt meg tudják beszélni. Jó esetben a középiskolát már tényleg közösen választották komoly mérlegelés után. Hisz egyre több döntést érdemes átengedni a már nem is annyira gyermeknek. Így talán valamivel kevesebb a stressz, vagy pozitív a stresszélmény, mert egyébként a serdülők többségében nagy a kalandvágy, az új iránti érdeklődés – nyilatkozta.
Zárásként hozzátette, a mai világban semmi sem végérvényű, a dolgokon és a helyzeteken lehet változtatni, ha a szükség megkívánja.
– Ha valamiért nem megfelelő a kialakult helyzet, akkor ki lehet lépni belőle, keresni lehet mást. Bár nem érdemes az első szóra feladni, mert a kitartást is meg kell tanulnia a gyermeknek. A biztató, támogató családi háttér ekkor is a legfontosabb. Gyakran az az érzésem, hogy a szülő sokszor túl nagy tudatosságot feltételez a 3-4 éves gyermek gondolkodásában, szemben a serdülővel, akivel hadakozik, hisz ő olyan dolgokkal szembesíti a szülőt, ami a szülőnek nehezen emészthető. Pedig ekkor van a legnagyobb szerepe annak, hogy alapvetően bízzak a gyermekemben, tulajdonképpen az eddigi nevelésemben – zárta a pszichológus.
