Vajer Tímea huszonegy éve költözött Orosházára, tizenkét éve a helyi evangélikus óvoda vezetőjeként tevékenykedik. Gyermekként sosem gondolta volna, hogy egyszer elhagyja Adát és szeretett családját. Az élet mégis így hozta, és ma már legalább annyira ragaszkodik Orosházához, mint egykoron a szülővárosához.
– Mi a férjemmel együtt vajdasági születésű-származásúak vagyunk. Adán, egy Tisza-menti kisvárosban nőttünk fel. Közel 30 éve, 1991-ben ismerkedtünk meg. Sok éven keresztül udvarolt nekem a férjem, majd ’99-ben kötöttünk házasságot. Az az év odahaza válságos időszak volt, az egy évtizeden át tartó délszláv háború utolsó éve, a NATO légi támadásainak időszaka – kezdte Tímea.
A háborús helyzet miatt akkor, 21 éve úgy gondolták, biztonságosabb lenne Magyarországra költözni. A férje számára a kézilabda által adódott egy lehetőség Orosházán, így itt kezdték el közösen új életüket.
– A férjem már korábban is sok időt töltött Magyarországon, itt végezte tanulmányait és itt is kézilabdázott, így ő már több szálon kötődött az anyaországhoz. Ideköltözésünkkor úgy terveztük, hogy csak egy-két évig maradunk, és ha otthon vége lesz a bizonytalanságnak és megnyugodnak a körülmények, akkor hazatérünk – emelte ki.
Átmenetinek tervezték…állandó lett
Tímea hangsúlyozta, mindig is lokálpatrióta volt, ragaszkodott a szülővárosához és a családjához, így az adai közegben képzelte el az életét. Orosházára költözve biztos volt abban, hogy ez egy átmeneti állapot lesz csupán, és hamarosan haza fog térni szülővárosába.
– Amikor ide kerültünk, a kezdeti időszakban erős honvágyam volt, hazavágytam, hiányzott az otthon és a család. Rövid idő után azonban egyre jobban éreztem magam Orosházán, megismertem a várost és a helyi embereket. Megkedveltem ezt a helyet és ismeretségeket, barátságokat kötöttem. A férjemmel itt kezdtük a közös életünket és itt eresztettünk gyökereket, úgy döntöttünk, hogy Orosházán maradunk, itt telepedünk le. 2002-ben itt született a lányunk, aki már igazi orosházi – mesélte.
Az óvodavezető kiemelte, Orosháza nagyon sokat fejlődött, szépült az eltelt 20 év alatt. Úgy véli, ez egy igazán élhető város, színes kulturális programlehetőségekkel, ahol minden megtalálható, elérhető, ami a kényelmes és rugalmasan működő hétköznapokhoz szükséges. A hozzájuk érkező vendégeknek büszkén mutatják meg többek közt a hangulatos főteret és Gyopárosfürdőt.
A legfontosabb az, hogy milyen emberek vesznek körül
– Én akkor találtam meg a helyemet igazán ebben a városban, amikor a lányunk születése után, 2004-ben munkát kaptam ott, ahol jelenleg is dolgozom, a Hajnal Evangélikus Óvodában. Néhány évig óvodapedagógusként dolgoztam, majd 2008-ban megbízást kaptam az óvoda vezetésére, a 13. nevelési évet kezdem szeptemberben az óvoda vezetőjeként. Nagyon fontos számomra a hivatásom. Szeretem a munkámat, és azt a közösséget, amely ezáltal körülvesz. Remek nevelőközösséggel, értékes emberekkel dolgozhatok együtt, ajándék számomra ez a közösség – folytatta.
Tímea hozzátette, persze családjának az a része, mely a Vajdaságban maradt, hiányzik neki, de pusztán két óra alatt haza tudnak látogatni. Ezt az utat gyakran meg is teszik.
– Most már a világ két pontja, két város tekintetében használom és élem meg az „otthon” fogalmát. Szinte annyit éltem már itt, mint a szülővárosomban. Azt gondolom, az ember mindenütt jól érezheti magát, megtalálhatja a helyét, megállapodhat és kiteljesedhet az élete, ha a párja, a szerettei mellette vannak és olyan barátok, kollégák veszik körül, akikre számíthat. Számomra leginkább ők teszik kedvessé Orosházát – zárta gondoltait az óvodavezető.
