Augusztus 1-je az anyatejes táplálás világnapja. Ennek apropóján többek között arra hívják fel a figyelmet neves szakemberek, hogy már az előtej is kiemelten fontos, mert védőréteget képez a csecsemők bélrendszerében, valamint, hogy az anyatejjel táplált csecsemők felnőttként egészségesebbek és ellenállóbbak az átlagnál.
Az újszülöttek és csecsemők számára az anyatejes táplálás a legtermészetesebb és a legideálisabb. Ha ugyanis elég anyatej áll rendelkezésre, életük első hat hónapjában más táplálékra nincs is szükségük. Az első néhány csepp anyatej, az úgynevezett előtej olyan szerepet tölt be, mint az első védőoltás: ennek segítségével immunanyagokkal, fehérvérsejtekkel és enzimekkel teli anyag jut a kicsik szervezetébe. Ha ezt kapják meg először, az olyan bevonatot képez a bélrendszerünkben, ami komoly védelmi vonalat alakít ki a vírusokkal és a bakteriális fertőzésekkel szemben is.
A kicsik növekedésével párhuzamosan a további védekezésben is nagyon fontos szerepet játszanak ezek az anyagok. Az édesanyában a különböző betegségek hatására képződő ellenanyagok is így jutnak át a csecsemőbe, akit ezáltal védenek a betegségektől. Emellett fizikailag, pszichológiailag, a finommotorikus és szomatikus fejlődés szempontjából is a szoptatás a legjobb megoldás a szakemberek szerint.
Azok, akik csecsemőkorukban anyatejes táplálást kaptak, felnőtt korukban is védettebbek a betegségekkel szemben, hosszú távon is jótékony hatása van tehát a szoptatásnak. Az érintetteknél az elhízás és a magas koleszterinszint is ritkábban alakul ki idősebb korban, illetve a vérnyomásuk is alacsonyabb.
Mégis mi lehet az oka annak, hogy elképesztő indulatok feszülnek egymásnak egy olyan, látszólag ártalmatlan és pozitív téma kapcsán, mint a szoptatás?
A legfontosabb probléma egy nagyon nehezen megváltoztatható szemléletmód, mégpedig az, hogy a szoptatást sokan pusztán táplálásnak tekintik, amivel mennyiségekre, gyarapodásra, táplálék-összetételre redukálják a kérdést. Miközben a szoptatás roppant összetett dolog, rengeteg olyan funkciója van, ami nincs összefüggésben a táplálással. A táplálkozást lehet tervezni, porciózni, időhöz és mennyiséghez kötni, a szoptatás többi funkcióját – megnyugtatás, fájdalomcsillapítás, biztonságérzet növelése, és így tovább – nem.
A probléma másik gyökere társadalmi. Előtérbe került egy sor olyan igény, amiről sokan azt gondolják, hogy szoptatás mellett nem kielégíthető, és ebből nagyon sok félelem táplálkozik: ha szoptatok, nem tudom kialudni magam, nem tudok a férjemmel törődni, nem lesz időm magamra, elromlik az alakom, nem lesz szabadidőm. Ha így gondolkodunk, akkor nem vesszük figyelembe a baba szükségleteit, amelyek az őskor óta változatlanok: testközelség, szoptatás, megfelelő hőmérséklet – nagyjából ennyi elég a babának.
Mi az előnye annak, ha a kisbaba anyatejen nevelkedik, és nem tápszeren?
A pszichológus megfordítja: akit nem szoptatnak, annak ez hátrányára válik. Vagyis a biológiai norma az anyatejes táplálás, ez az alap, nem kérdés, hogy vannak-e előnyei. Éppen úgy, ahogy nem szoktunk arról sem beszélni, mi az előnye annak, hogy levegőt veszünk. Annak vannak hátrányai, ha nem veszünk levegőt. Ennek hátterében pedig többek között az áll, hogy a gyermeki immunrendszer kétéves kor környékén kezd teljesen működni az anyatej támogatása nélkül, ugyanis az anyatej élő sejteket, illetve olyan immunanyagokat tartalmaz, amelyek az adott anyát és babát körülvevő kórokozókra adott konkrét reakcióként keletkeznek. Az anyatejet még a mai tudomány mellett is lehetetlen vitaminokkal és egyebekkel utánozni.
Hazánkban a szoptatásbarát társadalom létrejöttének elősegítésére szeptember elején Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság alakul az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezésére. A tárca szombaton azt közölte az MTI-vel, hogy szakmai irányelvük a csecsemők és kisgyermekek optimális táplálásáról megegyezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermekalapja (UNESCO) ajánlásaival, miszerint az élet első hat hónapjában az egészséges csecsemőknél kizárólag anyatejes táplálás javasolt.
