Érték, ami itt található a mi városunkban. Tóth Imréné Ani néni csipkekészítő a mai napig alkot, és hangsúlyozza, tudását nem szeretné csak magának megőrizni. Annak örülne a legjobban, ha az évtizedek alatt szerzett tapasztalatait továbbadhatná a mai fiataloknak.
A csipke. Mérhetetlenül aprólékos, gyönyörű munka, mely értéke pénzben talán nem is mérhető. Nem véletlen, hogy a XVII. századi Velencében az ára vetekedett az aranyéval, néhány milliméternyi csipke megalkotása ugyanis órákat vesz igénybe. Nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy ismerik készítésének tudományát. Egyrészt mert csekély számú helyen oktatják, másrészt pedig, mert kevesen képesek ilyen finom és precíz munka elvégzésére. De városunkban él egy hölgy, aki a csipkekészítés mesterének tudhatja magát. Az orosházi Tóth Imréné népi ékszer- és csipkekészítő, hímző, népi iparművész alkotásait számos díjjal ismerte már el a szakma. Átvehette a Békés Megye Népművészetéért Életfa-díjat, a Magyar Kézműves Remek elismerést, és az orosházi szálán varrott hímzése része lett az Orosházi Települési Értéktárnak is.
– Mátrai Magdolnától, a csipkekészítés nagy tudójától tanultam még annak idején. Ez egy csodálatos és gyönyörűséges világ. Szomorúság, hogy régen is kevesen művelték, és ma is alig néhányan készítünk csipkét. Pedig a mai öltözködésben is felhasználható, sőt divatos is a csipke. Képzeljük el gallérokon, kézelőkön vagy egyik fajtáját, a höveji pókot egy menyasszonyi ruhán! De ma már ékszerként is díszíthetik vele a hölgyek az öltözéküket. Nagyon meg tudja szépíteni nemcsak az viseletünket, hanem az életünket is – emelte ki Tóth Imréné.
Fotók: Horváth Bence
Tóth Imréné Ani néni elmesélte, a csipkeverés tudománya a XVIII. század végén, valamint a XIX. század elején került Magyarországra, mégpedig a pompa városából, Velencéből, ahol már jóval korábban, a XVI. században is megjelent. Az előkelő és vagyonos férfiak és nők egyaránt dúsan használták azt az öltözékükön, hogy mutassák rangjukat, anyagi helyzetüket. Nem törődtek azzal, hogy kényelmetlen volt a viselet, csak az volt a fontos, hogy pompázhassanak.
Igyekszik népszerűsíteni ezt az iparművészeti ágat
Mint azt Ani nénitől megtudtuk, a kézi csipkekészítés kétféle módon is történhet. A varrott csipkét tű segítségével a levegőben hozzák létre, a vert csipkét pedig verőkékkel, párnán alkotják meg. A verések közt megkülönböztetünk egész verést, félverést és vászonverést is, a leghíresebb magyar csipkeközpontok a csetneki, gömöri, szolnoki és a halasi.
Tóth Imréné kiemelte, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület Csipkekészítő csoportjának tagjaként igyekszik népszerűsíteni ezt az iparművészeti ágat. Táborokat szerveznek, országos kiállításokon jelennek meg, ahol amellett, hogy az érdeklődő szemek elé tárják mesés munkáikat, szeretnék a jövő generációnak is átadni tudásukat, tapasztalataikat.
Fotók: Horváth Bence
Tóth Imréné részletesen is megmutatta nekünk a csipkekészítés folyamatát. Az erről készült videót hamarosan megtekintheti az OrosCafén.
