Miért szeretem a vasárnapot? Mert a hét utolsó napja számomra egy jó ideje már a léleksimogatásé.
Minden héten új ember, új lelki világ, új értékek…és ez az olvasóknak új rádöbbenésekre, új megérintésekre és új révedésekre ad lehetőséget. Talán mindenkit más reflektálás ragad magával, mindenki másban találja meg saját múltjának egy darabját. Ahány olvasó, annyi olvasat. Ez alkalommal Kis Éva, a Mezgé magyartanára a vendégem. Ő lesz ma az, aki ebbe a vasárnapba is belecsempész egy kis melegséget.
Az eheti heti hatos pedig, amikről mesél nekünk: ködfolt, lebben, Vénusz, összevon, miért, sohasem
„Mindannyian tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, tapasztaltuk életünk során. Így hát az sem véletlen, hogy éppen ma, a lányom 25. születésnapján fogalmazom meg gondolataimat az engem megérintő hat kifejezésről. A legszebb ajándék, amit kaphattam az élettől vagy a jó Istentől, hogy megszületett Gabriella lányom, a másik a hivatásom, a tanárságom, amelyre édesanyám biztatott, ezért is vagyok nagyon elégedett az életemmel. Azt hinné az ember, hogy a hat kifejezés különálló, de mégsem, valóban a lelkemet simogató gondolatok jutottak eszembe.
Ködfolt
Mindig is vonzott a természet, szeretem a párát, az eső illatát. Balaton közeli gyökerekkel rendelkezem, mérhetetlenül büszke is vagyok szülővárosomra, Veszprémre. A Bakony ködfoltokba burkolózó csodája egy életre elkísér és szűnni soha nem akaró szépségével mindig elkápráztat. A ködfolt a sejtelem, a remény , a rosszban is megtalálni a jót érzéseit jelenti nekem. Nincs szivárvány eső nélkül, mint ahogy harmónia sem ködfoltok nélkül.
Lebben
Erről a kifejezésről a pillanat szó jut eszembe. Meglebben a függöny egy pillanatra, valami változás történik. Teljesen pozitív hangulatot jelent nekem. Az életemet is sok-sok „lebbenés” jellemezte. Ezek a változások most így utólag mindig jókor, a legjobb alkalommal toppantak be hozzám. Akkor nem mindig így éreztem, de így fél évszázaddal a hátam mögött megértem a szükséges „lebbenést”.
Vénusz
Szeretett tanítványaim jutnak eszembe, amikor a kis 9. évfolyamosaimnak tanítom a mítoszt, mitológiát. Imádják (főleg a lányok) hallgatni az örök történetet Vénuszról, aki a levágott férfiasságból kelt életre, így büntetve Kronosz a saját apját. Az igazi nőiesség, szerelem szimbóluma, Aphrodité utódja . Minden kornak megvan a maga szépsége, vigyázni kell erre az értékre, és mindig megmaradni a természetes szépségnél. A legnagyobb csodaszer a boldogság, a harmónia, a lelki béke, amelyekkel még „nevető ráncaink is kisímulnak. …hogy mennyire nem számít a kor,a legédesebb történet jut erről eszembe.
Történt pár éve, egy tanítványom felháborodva mesélte, hogy az egyik boltban udvariasan előre engedett egy idősebb hölgyet, mert ő még ráért, hiszen neki „csak” iskolába kellett igyekeznie. A hölgy ahelyett, hogy megköszönte volna, szigorúan rászólt, hogy vegye le a sapkáját, mert a boltban sem illik sapkában lenni. ( Sajnos az „idős” nő nem jól ismerte az etikettet. ) Kérdezem tőle: Lehet már idős a néni,kicsit rigolyás? Válasz: Nem tudom,talán 50!!! körüli öregasszony volt. Az osztály először rám nézett , kuncogni kezdtek, majd egy bátrabb kislány megszólalt: „- A tanárnő már ötven is elmúlt, hogy mondhatsz ilyet Bence? Válasz: „Az más,nekem a tanárnő nem öreg,csak középkorú”. Tanulság, ha kedvelünk valakit, nem látjuk a korát,a külsejét, mert a szeretet nem bírál. Ezt a bókot jól el is raktároztam magamban.
Összevon
Ez az egyetlen szó, amely nem feltétlenül jelent nekem pozitív tartalmat. Oktatás, kevés a gyerek, osztályokat kell összevonni, szakmák szűnnek meg…… De az összevonás lehet kis csapat, meghittség, megmentés. Nincs egyediség, nincs autonómia, egység lesz mesterséges módon. Nem szeretem, nem akarok összevonni, külön egyéniség, személyiség, szabadság legyen.
Miért?
A legizgalmasabb kérdés. Mennyi „ miért” veszi körbe életünket és az sem biztos, hogy mindenre megkapjuk a választ. Ma már sok „miért” kitisztult az én lelkemben, fejemben is. Miért éppen az én édesanyám élte túl 6 évesen a Holocaust borzalmait? Miért lettem tanár? Miért lehetek boldog így 55 évesen és éppen most? Miért kell gyerekeknek szenvedniük felelőtlen felnőttek miatt? Miért nem éreznek hálát azok az emberek, akik egészségesek? Lehetne kérdezni mindenkitől mindent ,de a választ nem kell tudnia mindenkinek. Csak önmagunk felé kell választ találni, hogy megtaláljuk a belső békénket. Ahogy telik az idő és változik az ember, a „miértek” egyszer csak értelmet nyernek és a válasz mindig akkor érkezik, amikor megértünk a befogadására.
Sohasem
Érdekes érzés kerít hatalmába, amikor ezt a szót hallom. Először az jut eszembe, hogy sohasem késő bármit újrakezdeni, mert mindig van cél, amiért érdemes küzdeni. Sohasem kell olyat tennem, amit nem akarok vagy éppen ütközik az általam elfogadott értékekkel. Sohasem kell senkinek megfelelni, azt teszek, amit én jónak látok. És végezetül visszatérek „ars poeticamhoz”, sohasem bántam meg egy percre sem ,hogy pedagógus lettem. Ettől gyönyörű a magyar nyelv, annyiféle árnyalattal, érzéssel, hangulattal tudjuk kifejezni magunkat, ahány élethelyzetben különféle élményeket átélünk. Kölcsey Ferenc szavaival erősítem meg gondolataimat: „Soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség.”
