Már az iskolai gyakorlatot is a Doherty Hungary Kft.-nél kezdte, 18 év után pedig a gyárigazgatói pozíciót tölti be a cégnél. Ha valaki, akkor ő valóban végigjárta a ranglétrát. Mi kellett ahhoz, hogy felérjen annak felső fokára mégpedig úgy, hogy mindeközben nemcsak a munkáról, hanem a családról és a feltöltődésről is szól az élete? Elmesélte nekünk.
Miközben Pribék Andrással beszélgettem, azt éreztem, egy kiegyensúlyozott és boldog ember ül velem szemben. Félreértés ne essék, nem azért, mert András úgy véli, mindent elért, és nem is akar már többet az élettől. Ő egyszerűen csak képes értékelni azt, ami az életben megadatott neki.
Több mint 18 éve diákként kezdett a Dohertynél, már a kötelező gyakorlatot is itt folytatta, sőt később első munkahelye a Doherty egyik leányvállalata, az N&J Hungary Kft. volt. Itt minőségbiztosítási mérnökként dolgozott több mint két éven át.
– Sajnos a cég megszűnt, de néhány kollégámat és engem átvett a Doherty Hungary Kft. Itt termelési mérnökként folytattam a pályám, majd nagy örömömre pár hónapon belül volt egy üresedés a minőségbiztosításon. Mivel mindig is az állt közel a szívemhez, így megpályáztam a helyet, és minőségbiztosítási vezető lettem. Több mint hat évig ebben a munkakörben dolgoztam, majd újabb lehetőség adódott, melyet megragadva a műszaki osztályt vezethettem, négy éve pedig kineveztek gyárigazgatónak. A mai napig ebben a pozícióban dolgozom a cégnél – fűzte hozzá.
Rugalmasság, nyitottság, tökéletességre törekvés
A gyárigazgató azt vallja, a ranglétra minden lépcsőfokát megjárta ahhoz, hogy idáig (f)elérhessen. Küzdött az előbbre jutásért, de kiemeli, azért nem tíz körömmel. Úgy érzi, a legfontosabb inkább az volt, hogy bizonyítani tudott mind a vezetőség, mind a vevők felé. És persze nem ártott a sikerhez néhány pozitív emberi tulajdonság sem.
– Nagyon fontosnak tartom a nyitottságot, úgy gondolom, egy igazi vezető a beosztottaktól is tud tanulni. Azt nem tartom jó főnöknek, aki azt mondja: „én ezt találtam ki, úgyhogy ezt fogjuk csinálni.” Hallgatni kell a kollégákra, figyelni a másikra. Én a mai napig tudok tanulni még az operátoroktól is. Persze az elszántság és a kitartás is fontos volt ahhoz, hogy idáig eljussak. A mai világban elvárássá vált emellett az is, hogy gyorsan tudjunk reagálni a változásokra. Ha az ember kockajelleggel gondolkozik, akkor nem képes erre. Itt volt a COVID, ahol minden nap változtak a körülmények, és ez a helyzet is a rugalmasságot követelte meg tőlünk. És még egy nagyon lényeges dolog: ahhoz, hogy egy nemzetközi környezetben megállja valaki a helyét, a régi, begyepesedett mentalitást el kell hagynia! Mit jelent ez? Sajnos a minőségre való törekvés Magyarországon nem természetes. Pedig ha a nyugatnak dolgozunk, akkor nem csaphatjuk össze a munkát, hanem törekednünk kell arra, hogy amit kiadunk a kezeink közül, az tökéletes legyen. Ha pedig mégis probléma van, akkor el kell tudnunk ismerni, hogy valamit elrontottunk. Mert ha nem vállaljuk fel a hibáinkat, akkor nem is fogjuk tudni kijavítani azokat – emelte ki.
Pribék András főnökként megkövetel, de azzal is tisztában van, hogy mindenkinek kell idő a feltöltődésre.
– Én magam sem szoktam hazavinni a munkát. Erre nagyon ügyelek. Inkább tovább bennmaradok a munkahelyemen, de otthon már nem intézem a cég ügyeit. A beosztottaim szabadságát is tiszteletben tartom, nem hívogatom őket munka után vagy a szabadnapjukon, mert úgy gondolom, ez az idő a kikapcsolódásra való. Magam is próbálom megtartani az egyensúlyt a munka és a pihenés között, a szabadidőmet igyekszem a gyerekeimnek szentelni. Hiszem, hogy csak úgy lehet valaki sikeres, ha adott számára a nyugodt családi háttér – emelte ki.
Pecázik, de ha a gyerekekkel van, visszadobják a halakat
András nagyon szeret kertészkedni, bár elmondása szerint, nem nagyon ért hozzá. De van valami, ami ennél is jobban kikapcsolja.
– Pár éve elkezdtem komolyabban horgászni, konkrétabban bojlizni. Persze nem minden hétvégén, évente körülbelül két-három alkalommal szakítok erre időt. A Gyopárosi-tóhoz néha a gyerekeimet is kiviszem pecázni, ilyenkor persze mindig visszadobáljuk a halakat. Emellett pár éve egy német barátom bevezetett a legyező horgászat birodalmába is. Egy horgász embernek ez hatalmas élmény. Sajnos ezt itthon eléggé limitáltan lehet űzni – mesélte.
Most pedig térjünk vissza a történetünk legelejére! Vajon a feltételezésre, miszerint András egy boldog, kiegyensúlyozott és elégedett ember, mit mond ő maga?
– Hálás vagyok, hogy abban a városban élhetek, ahol születtem és ahol felnevelkedtem. Itt vannak a barátaim, a családom, mindenki, aki igazán fontos, és akiknek sokat köszönhetek. Hálás vagyok a Doherty dolgozóinak, hiszen az én sikerem nélkülük nem jöhetne létre. És ami talán a legfontosabb, hálás vagyok a feleségem támogatásáért, akivel szinte gyerekkorunk óta kitartunk egymás mellett. Igen, elégedett ember vagyok. Szeretem az életem – zárta mosolyogva.
