1990. március 11-én történt, vagyis már több mint harminc éve, hogy Asztalosné Szilágyi Julianna kiváltotta iparengedélyét. Édesanyja, Orosháza első tésztás nénije ekkor vonult nyugdíjba, Julianna pedig úgy határozott, átveszi tőle a nyújtódeszkát és a száraztészta készítéshez szükséges többi kelléket.
Ma azt vallja, jól döntött, mert bár fáradtságos és felelősségteljes munka az övé, mégis hatalmas előny, hogy az elmúlt három évtizedben a maga ura lehetett.
– Édesanyámnak már 1990-ben biztos vásárlóköre volt a piacon. Sokat tanultam tőle, és a kapott tudáson túl nagy segítséget jelentett az is, hogy ő már abban az időben kisgépekkel dolgozott – mesélte Asztalosné Szilágyi Julianna. – A családom, főleg a férjem mindig is támogatott ezen az úton. Természetesen voltak nehéz időszakok a 30 év alatt, ami annak is köszönhető, hogy mi igen kicsik vagyunk a száraztésztapiacon, szinte csak porszemek. A multik megjelenésekor – mikor egy kiló tészta náluk annyiba került, mint egy tojás-, nagyon nehéz volt labdába rúgni. Válság idején a vásárló ezeket választotta, megvette száz forintért az egy kiló tésztát még akkor is, ha tudta, annak a minősége nem megfelelő. De túléltük ezt az időszakot is, és remélem, még egy pár évig egészségben dolgozhatunk tovább – mesélte.
Csupán liszt és tojás szerepel a hozzávalók közt, mégis harminc-féle száraztésztából választhatnak a nála vásárlók. Cérnametélt három méretben, betű- és csigatészta, virág, zab, eperkocka, szalageper, kiskocka, nagykocka, lebbencs, szélesmetélt, háromféle tarhonya, ezek négy- és nyolctojásos változatai szerepelnek a kínálatban.
Oklevelek sora díszíti a falat
Asztalosné Szilágyi Julianna a három évtized alatt számos díjat, elismerést kapott munkájáért.
– A Kereskedelmi és Iparkamara által meghirdetett Magyar Kézműves Remek pályázaton a nyolctojásos termékeink sikerrel szerepeltek, így elnyerték ezt a címet. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra ezen túl, hogy az Orosházi Települési Értéktárba is bekerülhettem ugyanezekkel a száraztésztáimmal. Mindezek mellett a Mezőgazdasági Minisztérium által hirdetett Hagyományok-Ízek-Régiók pályázaton is részt vettem, melynek eredményeként a rostás tarhonyám és a lebbencsem elnyerte a HÍR védjegy használatának jogát – mesélte.
Mi lesz a száraztésztákkal a jövőben?
Asztalosné Szilágyi Julianna remek egészségnek örvend és fiatalos lendülettel végzi feladatait, de azért természetes lassan az évek felette is eljárnak. Mi lesz száraztésztájának jövője, ha ő már nem tudja folytatni munkáját?
– Nem szeretnék alkalmazottat. Ha már nem bírok annyit teljesíteni, akkor majd kevesebbet gyártok. A fiaim biztosan nem veszik át a vállalkozást, hiszen ők már megtalálták a számításaikat egészen más területeken. Nem is tudnám másra bízni a tésztakészítést. Nehéz ezt megmagyarázni, de ezt csak szívvel-lélekkel, teljes odaadással lehet csinálni. Itt én vagyok a takarító néni és az igazgató is egyben, és én vállalom mindenért a felelősséget is, ami nem kicsi, hiszen az emberek egészségéről van szó. Itt nem csúszhat hiba a gépezetbe! Persze nem mondom, hogy csak erről szól az életem. A család mellett ott vannak a virágaim, a kertem, és imádok hímezni is. Ameddig bírom, addig gyártom a tésztáimat, ha meg már nem megy, akkor elbúcsúzom tőlük – zárta gondolatait.
Asztalosné Szilágyi Julianna találkozásunkkor bemutatta nekünk a száraztészta-készítés folyamatának minden lépését. Az erről készült videót keresse a hétvégén az OrosCafé oldalán!
Fotó: Horváth Bence
