Negyven év folyamatos szolgálat bármilyen szakmában megsüvegelendő. Különösen igaz ez, ha egy pedagógusról beszélünk. Talán ezért is alapították számukra a Pedagógus Szolgálati Érdemérmet.
Az elismerést idén átvevő orosházi tanárok sorát Schiller Alíz tanárnővel kezdjük, aki emellett, a Táncsics-díjat is megkapta.
Az angolt, magyart, orosz tanító kiváló pedagógus tulajdonképpen – néhány évet leszámítva – a Táncsics Gimnázium falai közt élte az életét. Kezdve ott, hogy kisdiákként belépett az iskola kapuján, egészen az idei nyugdíjba vonulásáig.
– Annak idején a Táncsics Gimnáziumból az akkori szegedi JATE. orosz- magyar szakára jelentkeztem. Az egyetemen kaptam az iskolámról az első emlékezetes visszajelzést. Tanáraim elmondták, szeretik ha valaki az Orosházi Táncsicsból jön. Diploma után Békéscsabán az Egészségügyi Szakközépiskolában kezdtem, de családi okok miatt haza kellett jönnöm. Itt különböző életkorú és érdeklődésű diákokkal kapcsolatban szerezhettem tapasztalatokat, hisz tanítottam az Üveggyári Általános Iskolában, a 612.sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, óraadóként a Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd megszerezve a szegedi JATÉ-n az angol szakos diplomám, átváltottam az angol nyelv tanítására. Így a III.sz. Általános Iskola alsó tagozatosaival, majd 1996-tól, a Táncsics kis- és nagygimnazistáival ismertethettem meg az angol nyelv szépségeit – kezdi pályája felidézését Schiller Alíz.
1996-ban érkezett vissza az alma materbe.
– Nagyszerű érzés volt visszatérni a Táncsicsba. Összehasonlíthattam a tanuló éveimben átélt dolgokat a tanárként megéltekkel. Itt tehát már főképp az angol nyelvet tanítottam. A Táncsics Gimnázium igazgatója, dr. Blahó János által hangsúlyozott ars poetica, az ethosz megteremtése közel áll hozzám, azaz nekem is célom volt tanítványaink sikeressé tétele és a tanulás mellett humánumra, együttérzésre, segítőkészségre való nevelése. Erre az idegen nyelv nagyon alkalmas, hisz mindenről lehet beszélni, mindenről elmondhatják a véleményünket, jól formálható attitűdjük, gondolkodásmódjuk. Jó kollégák közt gyorsan teltek az évek. Most jön el az a nap, amikor hivatalosan is nyugdíjba megyek. Január óta a felmentési időmet töltöm, azóta nem tanítok – folytatta a tanárnő.
Kitüntetést kapni mindig örömteli dolog. Különösen, ha az adott elismerést a kollégák szavazzák meg, ítélik oda, mint a Táncsics-díj esetében is történik.
– Amikor megtudtam, hogy kollégáim rám szavaztak , rendkívül meghatódtam. Nagyon-nagyon jól esett, hisz az iskolától már távol töltött fél évben átgondoltam a pályám és érezhettem, hogy hiányoznak a kollégák, hiányoznak a tanítványok. Nagy ajándéknak érzem ezt a díjat Kollégáimtól, hisz ennyi nehézség, a járványhelyzet, az online tanítás hányattatásai közt is eszükbe jutottam. Nehéz kifejezni, mekkora örömöt szereztek – mondja meghatottan Schiller Alíz.
Gratulálunk és sok, boldog nyugdíjas esztendőt kívánunk Tanárnő.
