Németh-Csiki Rebekát a legtöbben aerobik edzéseiről ismerik a városban. De természetesen neki sem csak erről szólt és szól az élete. Most megismerhet vele kapcsolatban néhány olyan történetet, amit eddig csak a hozzá igazán közel állók hallhattak.
– Távolugrásból nagy reménység voltam. Világversenyeket ígértek. Egyébként a nagymamám is távolugró bajnok volt, és ő tanította meg nekem a legfontosabbakat evvel a sportággal kapcsolatban.
Hogy képzeljük el ezt a tanítást? Már kicsi korodban a homokozóban gyakoroltatok? Már óvodás korodban sem a homoksütit készítettétek, hanem távolt ugrottatok?
– Nem, nem, ez már általános iskolás koromban volt. De azért szerintem hatalmas dolog, hogy a mamám hatvan évesen igenis jött, és megmutatta, hogy kell ezt jól csinálni.
Milyen eredményeket értél el ebben a sportágban?
– Általános iskolás koromban országos bajnok lettem. 5 méter fölött ugrottam, úgy emlékszem 5 méter húszat. Minden sportsuli vinni akart, ígértek a szüleimnek EB-t, VB-t, olimpiát, de én akkor úgy döntöttem, az az első és legfontosabb, hogy diplomát szerezzek. Meg is szereztem az óvodapedagógusi végzettséget, de nyilván tudod, hogy a sport a mindenem. A diploma után aerobikedző lettem, és most vagyok végzős a tesiegyetemen. Úgyhogy, így vagy úgy, de a sport lett az életem.
Mi az, ami kikapcsol téged? Ami egyáltalán nem munka, csakis élmény, szórakozás a számodra?
– Klarinétoztam egészen a gimnázium végéig, és a mai napig szívesen veszem elő a hangszerem. Hatalmas élmény volt, mikor önálló koncerteket adhattam a Művészetek Házában, és talán még ennél is nagyobb, mikor a családunk állt színpadra. Apukám szaxofonon, a húgom zongorán én pedig klarinéton játszottam.
A kislányodnak, Miának is játszol?
– Neki inkább furulyázni szoktam. Egyénként vallom, hogy a zene stresszlevezetésnek nagyon jó. Ha rossz passzban vagyok, gyakran előfordul, hogy előveszem a klarinétom. De számomra ezt a funkciót töltik be a versek is. Ha nehéz napom volt, vagy szomorúság ért, akkor a versekhez fordulok. Diákként sok versmondó versenyre jártam, nem egyszer meg is nyertem ezeket.. Imádtam a kortárs műveket, Szálinger Balázs Sport című versét többször is vittem megmérettetésre. Talán nem véletlen, hogy ez a vers közel állt a szívemhez.
Ebben az irányban nem szerettél volna menni? Ha már tehetséges voltál benne…
– De, foglalkoztatott a gondoltat, sőt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is jelentkeztem, de a felvételire nem volt igazán időm felkészülni. Úgy volt, hogy a következő évben ismét megpróbálom, de beindult az aerobik, és akkor éreztem, hogy nekem ez lesz az igazi utam.
