Mikor átléptük a küszöböt, elfogott minket az érzés, hogy itt ma valami igazán különleges élmény vár ránk. A levegőben a füstölő illata és egy népdalénekes hangja szállt, a bejárattal szemben egy kedves, régi falvédő csalogatta beljebb a vendéget. Fejünk felett a gerendán harangok sora várta, hogy valaki megszólaltassa őket, alatta a csempekályha ontotta a finom meleget. Németh Mihályt a pipázás világnapja alkalmából kerestük fel, mint megtudtuk, a férfi harminchárom darabos gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ezzel a csekélyke információval nyitottunk be hozzá, de a nála töltött rövidke idő alatt sokkal többet kaptunk, mint vártuk.
Bocskaiba öltözve várt minket a hosszú bajuszáról könnyen felismerhető Németh Mihály. Az eredetileg Gádoroson nevelkedett, ma viszont már Orosházán élő férfi mélyen tiszteli őseinket, és – ami talán még ennél is fontosabb –, igyekszik megőrizni sok százéves hagyományainkat. Ezek között található a pipázás is.
– A pipázás egyfajta meditáció – kezdi Mihály. – Nem hasonlítható a cigarettához, hisz míg arra bármilyen napi tevékenység közben rá lehet gyújtani, addig egy pipához le kell ülni. A pipát nem lehet gyorsan, kapkodva szívni, ahhoz nyugodtság kell. Cserébe belső lelki egyensúlyt nyújt, általa kapcsolatot teremthetünk a felső világgal, a segítőinkkel. Pipázás közben olyanokat tapasztalhatsz meg, amiket másképp képtelen lennél.
Misi hozzátette, a füst tisztító ereje régóta, tág körben elfogadott, az egyházban a mai napig használják a tömjénfüstölőt a tér és a tudat megtisztításra. Az indiánok és a sámánok hasonló célra használták a pipát. A Kárpát-medencében élt táltosokról nem tudunk biztosat mondani ezzel kapcsolatban, Misi elmondása szerint nem maradt fenn sem feljegyzés, sem tárgyi emlék, amely a pipahasználatot bizonyítaná. Főszereplőnk hozzátette, a pipázás elterjedése, meghonosodása hazánkban vagy a török hódoltság idejéhez vagy Amerika felfedezéséhez köthető.
– Az első pipámat Erdélyben vásároltam – folytatta. – Kinn töltöttünk néhány kellemes napot egy baráti társasággal, az egyik férfitag esténként pipára gyújtott. Nagyon kíváncsivá tett, de ugye ez nem egy egyszerű művelet. Meg kell tanulni a pipa megtömését, hogy milyen sorrendben helyezzük egymásra a vastagabb és vékonyabb dohányszálakat, hogy hogyan kell a végén megtömködni, meggyújtani, majd használat közben az égés folyamatát csillapítani stb. Idő és gyakorlat kell hozzá, de megéri.
Misi a pipa meggyújtásához elszenesített lenvásznat, acélt és kovakövet használ. Tényleg szinte már szertartásszerű az egész művelet. A dohánylevele saját, magának termeszti, szárítja, majd a szintén saját maga által készített bikaherezacskóban tárolja, hisz mint mondja, abban megtartja a kellő nedvességet. Dohányleveleinek egy része alkohollal ízesített. Az alkohol egy idő után elpárolgott, viszont az íze, aromája megmarad. Harminchárom pipa várja a polcon, hogy kezébe kerüljön. Van köztük csutkából, gyökérből és kerámiából készült is. Tajtékköves még nincs, de Misi azt is szeretne. Azt mondja, az a pipák pipája.
Itt minden természetes, minden természetközeli, Misi mégis kiemeli, ő és családja nem határolódik el a modern világtól, a technika vívmányaitól.
– Követjük az őseinket, de ezzel együtt a kor szellemével is fejlődünk. Nem élhetünk a múltban, mint ahogy a jövőben sem. A jelenben kell megtalálnunk a boldogságot. Nekünk az jelenti az örömet, hogy segíthetünk az embereken. Segítek dobbal, masszázzsal, csontkovácsolással, köpüléssel, a kedvesem pedig piócázással. Ezek közül valamennyi ősi örökségünk, amit mi szeretnénk továbbvinni – emelte ki.
Németh Mihály folyamatosan jár szertartásokra, ezek egy része a nap-éj egyenlőséghez, illetve a napfordulóhoz köthető. Ilyenkor életfát állít, fújja a maga által készített szürke marha tülköt, csergeti a karikás ostort, átszellemülve sétál az 1200-1600 fokos parázson, majd megtisztul a brutálisan meleg izzasztókunyhóban. Egy hosszú nap végén pedig előveszi pipáját. Ilyenkor megnyílik egy kapu, és a füstből kirajzolódott képeket szemlélve hang nélkül beszélget azokkal, akik számunkra már láthatatlanok.
Írásunk apropója a pipázás világnapja, amelynek dátuma február 20-a.
Fotók: Nagy Kristóf
