Ő maga kétszeres hip-hop világbajnok, tanítványait tekintve pedig több európa-bajnokkal is büszkélkedhet. Ezt bizonyára sokan tudták Rétes Edináról, azt viszont talán már kevesebben, hogy első szerelme a tenisz volt, és hogy elcsúszott csigolyája miatt 13 évesen azt javasolta az orvosa, hagyjon fel mindenféle mozgásformával.
– Nyolc évesen kezdtem el teniszezni az OVTK-nál (Orosházi Városi Tenisz Klub). Édesapám is teniszezik, és ő nagyon szerette volna, ha kipróbálom ezt a sportágat. Így is lett, az edzőmnek felejthetetlen élményt okoztam már az első órán, nem csak amiatt, ahogyan játszottam, hanem azért is, mert félénk kislány voltam, és rögtön elsírtam magam. Hatalmas szerelem lett ez a sportág számomra. Gyerekként Kinder openeken vettem részt, majd később a megyei női csapatbajnokságokon. Viszont tizenegy évesen megismertem valamit, ami még ezt is felül tudta múlni – kezdte.
Edina édesapjával épp egy fallabdaversenyen tartózkodott az egyik helyi sportcentrumba, mikor az egyik teremből kihallatszódó zeneszó a hang irányába csalogatta.
– Odamentem és megláttam egy tánccsapatot, akik épp hip-hopot gyakoroltak. Valósággal rátapadtam az üvegre, nem bírtam levenni a szemem róluk. Mikor vége lett, visszaszaladtam édesapámhoz, és megmondtam neki, hogy én táncolni szeretnék. Így is lett. De azért a teniszt sem hagytam abba, a kettő párhuzamosan futott egymás mellett – folytatta.
Azonban két évvel ezután úgy tűnt, Edinának mindkét szerelméről le kell mondania.
– Egy táncversenyen bemelegítés közben becsípődött egy idegszálam, és mentőt kellett hívni hozzám, ugyanis nem tudtam lábra állni. Akkor, ott, a közönség előtt látott el az orvos, kaptam egy injekciót, amitől jobban lettem, sőt színpadra is tudtam álltam. Nem tudtak a szüleim sem visszatartani attól, hogy versenyezzek. Érdekes, olyan szintű adrenalin volt bennem, hogy a fellépés közben nem éreztem semmiféle fájdalmat, de mihelyst vége lett, újra elkezdtem sántikálni. Sohasem felejtem el, hogy akkor, ott olyanok is szurkoltak értem és tapsoltak nekem, akikhez nem volt semmi közöm. Végül második lettem – emlékezett vissza.
Természetesen ez után Edinát orvoshoz vitték a szülei, és ott kiderült, az egyik csigolyája el van csúszva a helyéről. A professzor azt javasolta, hagyjon fel a tenisszel és a tánccal is. Edina úgy érezte, ez utóbbiról nem tud lemondani. Elég nehéz volt az egyik szerelmemét is elengednie.
– 13 éves koromtól minden nap gyógytornáznom kellett, hogy ezáltal a csigolya melletti izmaim megerősödjenek. A mai napig vannak olyan mozdulatok, amikor becsípődik egy idegszálam, és emiatt zsibbad a lábam. Vigyáznom kell magamra, amennyire lehet, bár a maximalizmusom ezt nem igazán engedi – mesélte.
Később Edina a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatója lett, itt is végzett divattánc szakirányon, de már a diploma megszerzése előtt, első éves hallgatóként tanítani kezdett és megalapította táncegyesületét, a ReDance-t.
– Nemrégiben hatalmas megtiszteltetés ért, ugyanis felkért egykori iskolám, az (azóta már) Magyar Táncművészeti Egyetemen igazgatója, hogy tanítsak náluk hip-hopot. Nagyon örültem a lehetőségnek, és el is vállaltam, azonban egy év után abbahagytam, hiszen nagyon nehéz volt egyszerre Budapesten, Orosházán, Tótkomlóson és Mezőkovácsházán is helyt állni. Viszont a búcsú talán mégsem örök, hiszen elválásunkkor azt mondta nekem az igazgató, hogy „mindig lesz helyem” náluk. Ha itthon kapok a jövőben némi segítséget, és a szervezés is jól megy majd, talán visszatérek az egyetemre, hiszen borzasztó nagy fejlődési lehetőséget látok ebben a kihívásban – hangsúlyozta.
Edina hozzátette, a tenisz a mai napig része az életének. Valamelyest elengedte azt, de teljesen mégsem. Újra elkezdett járni az edzésekre, sőt amatőr versenyeken is indul, hiszen nagyon szereti nem csak a sportágat, hanem az egész ottani közeget és társaságot.
