Aligha van olyan orosházi, aki nem találkozott még az Október 6. utcán azzal a logóval, amely egy hatalmas libát ábrázol. A mára megkopott és halványan látszó kép a Merianhoz köthető, amelynek hosszú évtizedeken át volt meghatározó építőköve a korábbi igazgató Papp József. Mesélt a karrierről, a vállalat mérföldköveiről és arról is, hogy született az Orsi márkanév.
Papp József csanádapácai származású, de a középiskolás évek már Orosházához, egészen pontosan a Táncsics gimnáziumhoz kötötték. A karrierje a sportpályán kezdődött, hiszen a Barnevál (később Merian) tulajdonában lévő Kinizsiben futballozott. Így került először kapcsolatba a húsipari vállalattal.
– Érettségi után állatorvosnak készültem, ösztöndíjra pályáztam a cégnél, de ezt a szakmát nem támogatták ellentétben az élelmiszeripari iránnyal. Végül a szegedi egyetemre felvételiztem és élelmiszermérnökként végeztem később pedig közgazdaságtudományi egyetemi diplomát is szereztem – emlékezett vissza a kezdetekre.
1965-ben járunk, ekkor először csoportvezetőként dolgozott, ahol néhány tíz emberért felelt. A termelést irányította, majd később művezetőként egy 60-80 fős üzemrész működtetéséért felelt. 1971-től öt éven át volt főmérnök egészen az 1976-os vezérigazgatói kinevezéséig és húsz évig így irányította a baromfihús-feldolgozó vállalatot. Mint mondta sok szép emlék és rengeteg sorsdöntő fordulópont köti a mai napig a céghez.
– A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az újfajta gazdasági szemlélet nehéz helyzetbe sodorta az ipart. Majdnem megszűnt a baromfifeldolgozás Orosházán, visszaesett a termelés. Ebből az állapotból is talpra álltunk és még a leállított projektünket, az új feldolgozó üzemet is sikerült befejezni, a hetvenes évek közepétől ismét fejlődésnek indultunk – sorolja a fontosabb fordulópontokat.
Új szemléletű gondolkodás
Elmesélte, hogy egy új irányt kellett meghatározni figyelembe véve a helyi adottságokat lehetőségeket. A magas minőségű, specialitásokra alapozott utat választották és az ehhez szükséges technológiai fejlesztéseket is megvalósították.
– A konzervüzemben az országban elsőként Orosházán használtunk szárnyashúst különböző virslik, felvágottak, sonkák előállításhoz. Ez jelentős, új dolog volt. Többek között ebből következett, hogy szinte minden esztendőben minőségi nagydíjakat nyertünk, 2002-ig szabadalom védte több konzervkészítményüket – mondta büszkén.
Ekkoriban hozták létre a különböző termékcsoportokat és felépítették a ma is ismert márkákat: a magasabb minőséget képviselő libamájkészítmények és különböző termékek a Rex Ciborum márkanevet viselik azóta is, míg a húsból készült termékek az Orsi nevet kapták. Miért pont Orsi? – erre is válaszolt az egykori vezérigazgató.
– Amikor Zahorán Mária, a címkék megalkotója elkészült a tervekkel megkérdezett, hogy mi legyen a név. Mondom, hogy Orsi, majd amikor megkérdezte, hogy miért, ennyit feleltem; csak – meséli nevetve. – Egy olyan nevet kellett találni, ami jól cseng a háziasszonyok fülében és az európai piacon is. Az Orsi egy olaszos, jól hangzó név, de közben belecsempésztük az orosházi sikert is – teszi hozzá.
A hoppon maradt királylány
Az innováció más területeken is jellemző volt a cégre. A 21. században alapkövetelmény, hogy a vállalatok a termékeket promótálják és a lehető legszélesebb körben megismertessék a célközönségükkel. Abban az időszakban, amikor Papp József irányította a vállalatot ez nem volt ennyire magától értetődő.
Elmondta, hogy a hetvenes évek közepén ők voltak az elsők, akik a televízióban hirdettek, “Új hús a piacon” című reklámukban egy kakas volt a főszereplő, de egy későbbi reklámuk vált igazi klasszikussá. Ebben a hős lovag, – hiába várta – nem a királylányt menti meg, csupán a libamájkonzervei miatt mászta meg a kastély lépcsőit.
Büszke volt munkatársaira
A rendszerváltás idején minden ágazat tönkrement, a nagy tömegben gyártó hús és konzervüzemek is bezártak, de a sárvári és az orosházi nem. Vajon mi volt a titok?
– A termékek sokszínűsége és az, hogy hozzáértő és jó csapat volt Orosházán. Büszke voltam a munkatársakra és a csapatmunkára, amit irányíthattam. Nekem volt a legjobb gárdám. Ebből adódóan én is mertem vállalkozni, hiszen tudtam hogy bármilyen területről, fejlesztésről legyen szó meg tudjuk csinálni. Az volt az elv, hogy a saját munkáját mindenki csinálja jól és ha ezt megfelelően irányítjuk, akkor csak jó sülhet ki belőle – fogalmazott.
Talán ennek a közös munkának volt köszönhető az is, hogy egy miniszteri látogatás során „ékszerdoboznak” nevezték a céget.
Az irányítása alatt a legnagyobb munkáltatók közé tartozott a városban a húsipari vállalat, több mint ezer főt foglalkoztatott. Elmondta magáról, hogy szerette a rendet és a fegyelmet, de az embereket is. Fontosnak tartotta, hogy megbecsültnek érezzék magukat munkatársai. Ezért többek között komolyabb infláció esetén is béreket fejlesztettek, karácsonyra minden dolgozó egy libát kapott, bevezettek egy rendszert, amelyben a nyugdíj előtt öt évvel kiemelt fizetést biztosítottak a kollégáknak.
– Akkor voltam elégedett ha azt láttam, hogy ők is elégedettek, nyugodtak és nem tartanak a jövőjüktől. Büszke vagyok arra, hogy több száz családnak, nyugodt körülményeket biztosíthattam. Sikerült kialakítani egy olyan gárdát, amellyel komoly eredményeket értünk el – hangsúlyozta az egykori vezérigazgató, aki végül 1996-ban állt fel a Merian vezérigazgatói székéből.
Később több cégnél tanácsadóként dolgozott, egy újrainduló szegedi konzervüzemben szintén vezérigazgatóként tevékenykedett. Az iparág vezető szervezeteiben is támaszkodtak több évtizedes szaktudására, hiszen a terméktanács elnökhelyettese is volt.
Mára nyugdíjasként telnek a mindennapjai. Feleségével, Marikával elköltöztek Orosházáról Budapestre, két jogász végzettségű lányukat követték.
– Nem volt könnyű nyugdíjba vonulni, úgy érzem mintha pár hónapja lett volna, hogy dolgoztam. Még magam előtt látom a céget, a termékeket. Mindig van valami teendőm, fontosnak tartom a napirendet. A szabadidőm nagy részét a futball tölti ki, főleg az angol és a spanyol liga – mondja, majd amikor arról kérdezem, hogy mennyire tolerálják neki, hogy csak a foci megy a tévében ránézett a feleségére és annyit mondott nevetve: “Sehogy”.
Büszkén mesélt öt unokájáról, köztük három kis unokájáról, akikkel nyaranta gyorsan telik az idő tatai hétvégi házukban. Elmondta, hogy távolról továbbra is figyelemmel kíséri az ipart és a Merian termékeit, sokszor megfogalmazza magában az elképzeléseit. Mit és hogyan csinálna most.
