Szavak, melyek megmozdítanak egy embert, akinek a róluk kifejtett gondolatai megmozdítanak még többeket. Miért folytatódik hétről-hétre a sorozat? Azért, hogy egy kicsit tűnődjünk. Azért, hogy egy kicsit talán még változzunk is.
Azért, hogy – ha lehet – valamelyest jobb emberek legyünk. Hogy gondolatban messzire sodródjunk a mindennapok terheitől, valós vagy vélt gondoktól, ránk erőszakolt problémáktól. Hogy néhány percre érezhessük újra azt, ami tényleg fontos. Kicsit távolabb helyezkedve, messzebbről nézhessünk az életünkre, magunkra, és ráébredjünk, a legtöbb dolog nem is az, mint aminek testközelből látszik. Eheti vendégem a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese. A Juditnak választott szavak: szabadság, lehetetlen, tükörkép, inda, rozsda, egy falat kenyér. Ő lesz most ebben a segítségünkre.
Szabadság
Mind közül ez a legkomolyabb, legtöbb jelentéssel bíró fogalom. Mielőtt elkezdeném mélyebben kifejteni az erről jövő gondolataimat, had írjam le elsőként azt, ami talán a „legprofánabb”. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel, hogy ne a nyári szabadság, jusson az eszembe elsőként, amikor nem kell dolgozni… Vagy ez így nem teljesen igaz? Egy anya még többet dolgozik a szabadsága alatt, mint a szürke hétköznapokban! Ilyenkor akarunk mindent elintézni, úgy, hogy közben pihenjünk is…Akkor közelítsünk másként! Nekem a szabadság az, amikor nem kell gondolkodnom, az a lopott pár perc meditáció, amikor két feladat között vagyok, és nem hallom, azt, hogy „Anya!…” Ilyen tényleg ritkán van, ezért is értékes percek ezek!
Másként szemlélve, a szabadság nagyon mély jelentéssel bír, hiszen a történelemből tudjuk, hogy a szabadságért képesek az emberek mindent, akár életüket is odaadni, harcba indulni. Nehezen kivívott szabadságot őrizni kell, tudjuk, hogy törékeny. Bármikor újra elvehetik, ha csak a magyarok évszázados küzdelmeire gondolunk, de sok nép még ma is harcol érte. Egy soha véget nem érő mozgató erő… Ez a szabadság, ami nagyon fontos az ember számára, egyik alapvető igényünk. És talán éppen ezért a lehető legnagyobb büntetés is a bűnösnek, ha a szabadságától megfosztják.
A szabad akarat, a gondolat szabadsága még oly fontos mindannyiunknak. Nagyon sokszor gondolom azt, hogy milyen jó, hogy még nem létezik olyan gépezet, ami a gondolatainkat el tudná lopni. Sokszor gondolom azt, hogy milyen rossz lenne, ha ötleteket, vagy esetleg azt, hogy kiről mit gondolunk, feltalálásokat, nagy művek születése előtt el tudnák lopni tőlünk egyszerűen valami új találmánynak köszönhetően és a fejünkbe látnának. Ekkor véglegesen megszűnne a gondolat szabadsága. Pedig számtalan filmet készítettek már ilyen témában.
Lehetetlen
Amikor megkaptam ezeket a szavakat és gondolkodtam, a fiamat is kérdeztem pont erről a szóról, neki mi jut az eszébe. Egy szinonimáját mondta rá, azt hogy képtelenség. Hányszor, de hányszor hangzik el otthon mostanában…Erre mindig az a válaszom, hogy én ilyet nem ismerek! Gyermekeim gyakran torpannak meg egy-egy kihívás előtt, majd egy kis biztatás után, amikor mégis sikerül látom a szemükön, ahogy felcsillan és örömmel tapasztalják, hogy mégsem lehetetlen. Nincs is ennél nagyobb öröm. Képtelenségnek tűnt ez a mostani helyzet, hiszen a modern ember azt gondolja magáról, hogy ez vele nem történhet meg! De megtörtént, mint ahogy olyan sok minden más szörnyűség is már a történelmünk során. Nagyon is lehetséges az, hogy még örülhetünk, ha ennyivel megússzuk, azaz, hogy nem egy, ennél is agresszívabb vírus látogatott el hozzánk. És nem lehetetlen az, hogy most valami új erkölcsi rend születik. Talán előbújik a jó és figyelmes, emberségesebb ember belőlünk. Ugye nem lehetelten, hogy ez így maradjon, hogy tudunk végre mértéket tartani és vigyázni, figyelni egymásra?!
Tükörkép
Gyakrabban kellene a tükör elé állnunk. Sokszor kellene szembenézni tükörképünkkel és számot vetni tulajdonságainkkal, vágyainkkal. Ha csak a külsőnket figyelnénk, az is egy jelzés lenne számunkra. A változásokat szoktuk figyelni olyankor kritikus szemmel! Pedig ez attól függően tölthetne el elégedettséggel minket, amilyen éltünk volt, amit itt a Földön végig jártunk. Azt mondják, a csecsemő és a kisállatok nem magukat látják a tükörképben, de a kisgyerek sem azt látja abban, amit majd öreg emberként fog látni. A tükörképben az egész életünk benne van, minden egyes szembenézéskor egy film pereg le, még ha nem is figyelünk rá, mert nincs időnk mozizni, mert rohanunk tovább!
Inda
A növényhatározó pontosan azt írja róla, hogy növény szaporodásának fontos része, a növényről kinyúló, szerteágazó rész gyökeret is képezhet, így önálló növény alakul. Mi más juthatna az eszünkbe, mint az utódaink, a családunk, a belőlünk kifejlődő és önálló életre törekvő gyermekeink, akiket dédelgetünk, tanítgatunk, igyekszünk példát mutatni. Még ha sokszor közömbös fülekre leszünk figyelmesek, de az, amit mondunk, valahol tápszer az ő életükben, és csak bízunk abban, hogy jó emberekké válnak. Hiszen az élet élni akar! Minél több gyermekünk van, az annyi inda. Majd ha az „anyanövény” el is pusztul, az utódai tovább viszik a tulajdonságait, ízlését, tanításait.
Rozsda
Szó szerint a kémiai folyamat révén történő fémek pusztulása, mégis ami erről eszembe jut az a csoda, amire csak a természet képes. Mennyivel nagyobb úr, mint mi vagyunk emberek. Egy ódon, már rozsdás tárgynak története van. Bár tudna mesélni, mit láthatott, amit mi nem! Az anyag ettől még ugyanaz, csak vannak „ráncai”. Rajzos szemmel viszont egy érdekes anyagszerűség, ami ráadásul egy szép szín is. Újra divatba jött és alkotásoknál felhasználják. Nekem tetszik.
Egy falat kenyér
Kinek ne egy idézet jutna először eszébe…úgy kell nekem, mint egy falat kenyér, mint a levegő…
A kenyér egy szimbólum, a táplálék szimbóluma. Az ember valamilyen gabonából készített néptápláléka. Némileg a világ minden táján fogyasztják. Felnőttként értem meg arra, hogy a kenyér „szent”, és ma már minden morzsája érték. Már én is azt sugallom, és ragaszkodom ahhoz, hogy egy
falatot sem dobunk szemétbe.
