Nem. Nem karatéról lesz szó. Sőt nem is sportról. Sőt valójában nem is fog ifjabb Zsiga Zsolt megmozdulni ebben a történetben. Csak beszélni fog arról, miért is szeret annyira beszélni.
Ha az ifjabb Zsiga Zsolt nevet meghallja valaki Orosházán (vagy bárhol a világon), biztosan a kyokushin karate lesz az első, ami az eszébe jut. Látjuk magunk előtt az ifjú harcost fehér edzőruhájában, elszánt arccal a küzdelem közben, vagy épp örömmámorban úszva a győztes pillanat után. Ez utóbbiból sokszor kijutott neki, sensei Zsiga Zsolt neve ritkán párosult a vesztes kifejezéssel. A ma 27 éves karatés 2016-ban profi világbajnoki címet szerzett Hollandiában, és több alkalommal volt dobogós a British Openen és az Európa-bajnokságon is. Az OKKSZK harcosa azonban nem csupán egy karatebajnok. Több is van mögötte, amit csak kevesen tudnak róla, például azt, hogy jelenleg Szegeden joghallgató. A történetét megismerve azt mondhatom, jó pályát választott magának, mert ilyen retorikai képességgel valószínűleg jó ügyvéd lesz belőle a jövőben.
– A József Attila általános iskolába jártam. Már ebben az időszakban is nagyon nagy szerepet játszott az életemben a sport. Hétvégén versenyek, hétköznap edzések, és persze mindemellett ott volt az iskola. Általános iskolában egyáltalán nem voltam jó tanuló. Nagyon kevés dolog érdekelt, egyedül a történelmet szerettem, és természetesen a testnevelés órát minden mennyiségben. Az irodalom csak akkor vált számomra kedvessé, miután 5. osztálytól Víghné Pintér Lilla tanárnő vette át a tanítását. Ő volt ugyanis az egyik legmeghatározóbb tanár az életemben.
Megismerkedésünket sohasem felejtem el. Be kellett előtte mutatkoznia az osztály minden egyes tanulójának. Amikor rám került a sor, én is így tettem. Elkezdtem mondani, „Zsiga Zsolt vagyok, imádok sportolni…” Körülbelül idáig jutottam, mire ő belém fojtotta a szót, és hangosan azt mondta: „Azonnal maradjon mindenki csendben! Eszméletlen orgánuma van ennek a gyereknek.” Aztán talán 6. vagy 7. osztályos lehettem, mikor az egyik szünetben bejött hozzánk Lilla néni és odaszólt nekem: „Zsolt, jöjjön ide!” Odamentem hozzá, és ő megkért, hogy mondjak el egy mondatot, ha jól emlékszem, valamelyik versből kellett szavalnom egy rövidke részt. Ő elmondta, és pedig elismételtem. Meghallgatott, majd így folytatta: „Oké, te indulsz a városi szónoklatmondó versenyen!”. Kész, ennyi, kiválasztott. Pislogtam, és csak annyit tudtam válaszolni: „Értettem, tanárnő!”. Ezt követően be is húztuk az aranyat!
Azért fontos annyira ez a történet Zsolt számára, mert így talált rá a sport mellett arra a másik dologra, ami igazán meghatározó lett az életében: ez a kommunikáció, a beszéd, a retorika.
– Többször nyertem általános iskolásként is szónoklatmondó versenyt, aztán gimnazistaként az Ordass Lajos országos retorika versenyen primer kategóriában második lettem. Erre Dénes Éva tanárnő készített fel. Az egyetemi vers- és prózamondó versenyekről második, harmadik és különdíjakat sikerült elhoznom, és emellett játszottam egy orosházi színtársulatban is. Szegeden a rádióba műsorvezetői pozícióba hívtak, és a Szegedi Televízióban is szavaltam már egy programsorozat keretében. Mindezen túl abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy engem kértek fel egy tudományos konferencián az egyik professzor úr verseinek előadására. Ezek mind hatalmas élmények, amikre nagyon büszke vagyok. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a kommunikáció és médiatudomány szak után a jogi egyetemre is részben ezek miatt jelentkeztem.
Víghné Pintér Lilla néni egyszer azt mondta nekem: „Zsolti, te két dologból fogsz megélni: a sportból és a kommunikációból.” Ha visszagondolok, ez a mondata olyan mérföldköve lett az életemnek, ami még ma is meghatározó, és lehet, végig is fog kísérni az utamon.
