Egy bő hónap Léleksimogató kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez a sorozat több annál, mint amit elsőre gondoltam „róla.” Hogy a hat szó által többet tudhatok meg az alanyaimról, mint bármilyen interjú által.
„Hú, izgalmas! Próbáljuk meg! Várom a szavakat!” – jött az első válasz Magonyné Urbán Zsuzsanna ifjúsági referenstől, mikor megkerestem és megkértem, legyen a sorozat eheti vendége. Aztán mikor megérkezett a hat szó, már úgy vélekedett, vigyáznia kell, mert nem akar túl sokat kiadni magából. Igen, ez egy pszichológiai játék. Azt kérem minden alkalommal a megkeresett embertől, hogy az első élményét, emlékét, gondolatát írja le az adott kifejezés hallatán. És ez – valljuk be – valóban sokat elárul róla. Úgyhogy azt is mondhatnám kedvcsinálóként: ismerjük meg Zsuzsannát egy kicsit közelebbről!
Az eheti hatos: homok, fénykép, arany, szétfoszlik, szempár, ajtó
Homok: Körös-torok, egyértelmű és vele együtt a nyár! Fiatalabb koromban még egész mást jelentett, de a családdal is nagyon szeretjük. Előfordul, hogy néhány órára is leszaladunk, strandolunk egyet, eszünk valamit és figyeljük, az estéhez közeledve hogyan fogynak a törölközők a parton.
Fénykép: A mai napig jobban szeretem az előhívatott képeket nézegetni, mint a telefonomon, vagy a számítógépemen lévőket. Van is jó pár albumunk, de nem kattintgatunk folyton, mi inkább megélni szeretjük a pillanatokat, aztán mástól begyűjtjük a képeket, videókat. Óvodás koromban több vicces kép is készült rólam, az egyiken például direkt vagyok durcás, mert valami nem tetszett, a másikon meg feláll a hajam és koszos a harisnyám, mert elestem fotózás előtt.
Arany: A nagymamámtól örököltem egy fülbevaló-nyaklánc szettet. Kislány koromban rajta csodálhattam, most már én hordom. De csak nagyon ritkán, különleges alkalmakkor.
Szétfoszlik: Nem, nem foszlik szét, egyben marad!
Szempár: Három barna, egy szürkészöld.
Ajtó: Az ajtó című előadás – mely Szabó Magda regénye alapján készült – volt az egyik legjobb, amit a Petőfi Művelődési Központban láttam. Szeretem az emberi sorsokról szóló történeteket olvasni, és színpadon vagy képernyőn megnézni is. Foglalkoztat, hogy mi miért történik, bizonyos dolgok milyen hatással vannak az emberekre, és mennyire tudjuk ezeket befolyásolni. Ítélkezés helyett igyekszem választ keresni a „miért”-ekre. Jó lenne, ha ez mindig, mindenkinek sikerülne.
