Orosháza kulturális életének közismert és közkedvelt alakja Deák György. Nemrég nyugdíjba vonult, a járvány miatt sikersorozata, az „Alma a fájától” is szünetel. Hogyan tölti a napjait mostanság?
Egy Deák Györgyhöz hasonló aktív, örökké nyüzsgő-mozgó embert azt gondolnánk, jobban megviseli a bezártság, mint másokat. Ha jól megnézzük, ez igaz is, de kellő kreativitással – mint kiderül – lehet enyhíteni a „tüneteket”.
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a társasház, ahol lakom, biztosít számomra egy olyan teret, ahol el tudom tölteni az időm jó részét. Létrehozhattam egy kis teret, ahol fáim vannak, fűszerkertem, szőlőm van, ahol kis konyhakertet nevelgethetek. Még az utcára sem kell kimennem egy kis kutyasétáltatáshoz, mozgáshoz. Magam főzök magamnak, aminek több előnye van. Eltöltöm vele az időt, azt főzök, amit szeretek és tudom, hogy miből. A főzés mellett barkácsolgatok a garázsban, aminek legörömtelibb és legújabb keletű eredménye az asztal, melynél ülünk – kezdi a beszélgetést.
Az asztal a maga nemében páratlan. Egy fa törzse tartja a lapját, amely egy parasztszekér szépen restaurált, megmunkált kereke, rajta egy ide kialakított üveglappal. Mint kiderült nem csak használati értéke óriási:
– Ez a kerék édesapám parasztszekerének a kereke. Sokáig tettem ide-oda a garázsban, nem tudván, mi legyen vele, aztán kitaláltam. Lecsiszolgattam lazúroztam, amit pedig nem tudtam rajta megcsinálni, azt elvégezte a két mester, ahol járt a kerék. Fatörzs, ami tartja, édesapám által ültetett körtefa törzse. Ennek a világon egyedülálló asztalnak spirituális töltése, rezgése van. Valamilyen szintem magam is „alma” vagyok, most sikerült megteremteni, hogy ne legyen messze a „fa” sem, amelyről lehullottam, hisz édesapámat idézi. Az a vágyam, hogy mihamarabb körbeülhesse a család ezt az asztalt, ez ad erőt mostanában – mondja a nem mindennapi bútordarabról Gyuri.
A beszélgetés során kikerülhetetlenül szóba került néhányszor az „Alma a fájától” sorozat, amely Gyuri kedves gyermeke és amely nagy sikerrel fut évek óta.
– Nagy szívfájdalmam, hogy az április 17-re tervezett est elmaradt. A műsor készen volt, olyan meglepetésekkel, produkciókkal, amilyen még nem volt. Érdekes, hogy épp egy mentőtiszt lett volna a főszereplő, aki most nap mint nap az első vonalban harcol a járvánnyal. Megfogadtam, hogy amint lehet és ahol lehet, megtartjuk a műsort, bár talán már nem lesz ugyanaz, mint lett volna a járvány előtt – teszi hozzá.
Deák György tehát jól van, teszi a dolgát, igyekszik megtalálni a mindennapok apró és nagyobb örömeit és nagyon várja, hogy folytatódhasson a show.
