Cserediákok, akik egykor Orosházát választották otthonuknak – Jinny és Maragaux

A cserediákság remek alkalom arra, hogy megismerjünk más országot, belecsöppenjünk más kultúrába mindezt úgy, hogy kicsit magunkénak érezzük. Így történt azokkal a fiatalokkal is, akik egykoron Magyarországot választották otthonukként egy tanévre. Minden évben érkeznek Orosházára és környékére külföldi diákok, beleszoknak a város mindennapjaiba, a helyi családok szokásaiba és messze a valós otthontól, itthon válnak kicsit felnőtté, majd elmennek és élményeiket, tapasztalataikat semmire sem cserélnék. Felmerül a kérdés: miként emlékeznek vissza az itt töltött időre és mi lett velük? Két egykori cserediák mesél.

Chayanin Ratchusanti 2008-ban érkezett Thaiföldről Orosházára. Jinny – mert így becézik – először valódi kultúrsokkot élt át hazánkban.
– Szokatlan volt, hogy a tanórák 7 órakor kezdődnek és nem 8 órakor, ahogy nálunk Thaiföldön, valamint az is furcsa volt, hogy az órák között szünetek vannak. Nálunk más felosztásban működnek a szünetek. Több tanóra van egyben, majd 10 perces szünet. Az ebédidő egy órás, vannak iskolák, ahol mindenki kiválaszthatja a számára megfelelő ételt majd kifizeti azt. Furcsa volt, hogy én is vittem magammal az ennivalót minden nap – mesélte az iskolai különbségeket.

Szülővárosa méreteiben jelentősen nagyobb, mint Orosháza, ezért mindenhova gyalog járt. A thai klíma és a távolságok sokak kényszerülnek autóba, itt kiélvezte, hogy erre nincs szükség. A legélvezetesebbnek az évszakok váltakozását találta.
– Végre átélhettem azt, amit azelőtt csak könyvekből ismertem. Az évszakokat. Nálunk csak meleg, esős és kissé hűvös időszakok váltják egymást, így számomra nagy élmény volt megtapasztalni, milyen is a négy évszak – emlékezett vissza. Fogadócsaládjának mai napig hálás, nagyon hiányzik neki a Balla család. Akárcsak Orosháza, hiszen rengeteg szép emlék és barátok kötik ide. Azt, hogy Magyarországot választotta egy évre otthonául élete egyik legjobb döntéseként értékeli, a magyar konyha étkei mai napig hiányoznak neki. Miután végzett orosházi tanulmányaival, szülővárosában szerzett diplomát. Ma már a levegőben éli napjait, a thai AirAsia szolgálatában dolgozik, mint légiutas-kísérő. Reméli, egy nap újra visszatér a városba. Mint mondta vonattal, ahogy itt léte alatt mindig is tette.

Margaux Descan Belgiumból érkezett Magyarországra 2017-ben. Tótkomlóson élt fogadócsaládjával, de Orosházán a Táncsics Mihály gimnázium padjait koptatta, valamint rajzolni és zenélni is tanult. Szabadidejében sok időt töltött itt, kedvenc helye Gyopárosfürdő volt. Az országba egyből beleszeretett, a helyiek kedvessége az első perctől magával ragadta.
– Amikor megérkeztem Magyarországra azonnal megtetszett. Kedvesek voltak az emberek, finom volt az étel, nagyon szép volt a táj. Imádtam, hogy milyen lapos és széles a puszta. A város is tetszett. Belgiumban nincs annyi gyümölcsfa és nincsenek ilyen színes házak. Nem tudtam sokat Magyarországról, éppen ezért érdekelt, és szerettem volna új helyeket megismerni Európában – emlékezett vissza a kezdetekre Margaux, aki tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet is.

A közel egy esztendős csereéve élete egyik legnagyobb élménye.
– Nagyon jó emlékeim vannak Magyarországról. Vágyom vissza. Érdekes volt ennyi mindent tanulni olyan rövid idő alatt. Új embereket és helyeket ismertem meg Magyarországon belül és kívül, egy élmény volt amit soha nem fogok elfelejteni. Leginkább a fogadócsaládom és a barátaim hiányoznak. Az ételek is hiányoznak, mert mindig nagyon szerettem a magyar konyhát. De az nem egy nagy probléma, hiszen van egy magyar bolt Antwerpenben, ahova néha elmegyek bevásárolni – ecsetelte Margaux. Ma már audiológiát tanul a Genti Egyetemen, tagja a Genti Egyetemi Fúvószenekarnak, vezetőcserkész lett, és a Bruggei AFS körzetben önkéntes.