A veszélyhelyzet a színházak és színi társulatok munkáját is derékbe törte. Nincs előadás, nincs ének, csak üres székek és porosodó pódium. Az orosházi születésű színész, Jónás Anna számára is nehéz elfogadni a tényt, hogy a szerepek pihennek, de a bevezetett intézkedésekkel egyet ért.
A koronavírus-járvány mindenki életét átszabta. Azok a tevékenységek, melyek pár héttel ezelőtt teljesen természetesnek számítottak, mára áhított vággyá alakultak. A színházkedvelők is mély lélegzetvétellel vették tudomásul azt az intézkedést, amely megtiltja a 100 főnél nagyobb beltéri rendezvények megtartását. Míg a közönség egy kellemes estétől, addig a színészek életük részétől, az alakítástól estek el. De az egészség mindennél fontosabb. Így vélekedik Jónás Anna is, a szegedi Genéziusz Színház tagja is.
– Amikor először hallottam a koronavírusról bele sem gondoltam, hogy ennyire korlátozni tudja a színpadi létem. Próbáltam azt hinni, hogy a média által kicsit el van túlozva a dolog, de amikor meghozták a 100 fős rendezvények korlátozására irányuló rendeletet már tudtam, hogy ennél többről van szó. Több előadást is le kellett mondanunk a társulattal, de még mindig ott volt a Pinceszínház, melynek a nézőterére maximum 50-60 ember fér. A veszélyhelyzet elején még volt egy-két előadásunk. Majd jött a hír, hogy bezárják a színházat amíg ez a helyzet tart. Fura érzéseim voltak – emlékezett vissza.
Kezdetben örült egy kis szabadidőnek, de a helyzet komolyságával együtt az aggodalma is nőtt. Egymás után maradtak el a színdarabok.
– A legfrissebb darabunk, a Carlo Goldoni alkotta Chioggiai csetepaté sem kapott már lehetőséget, hogy nagyobb közönség előtt mutassuk be. A darabban Luciettát alakítom. Szeretem ezt az olasz vígjátékot játszani, mert nagy bölcsességgel bír. Május elejére meghívtak minket ugyanezzel a darabbal Nagyszénásra is, ahová már évek óta visszajárunk. Ezek az előadások nekem mindig nagyon fontosak, hiszen szinte haza megyek ilyenkor játszani. Bár ez még konkrétan nem lett lemondva a szervezők részéről, de tartok tőle, hogy addigra a vírustól még nem szabadulunk meg. Emellett több, régebb óta műsoron lévő előadásunk is elmaradt, mint például Ibsen Rosmersholmja, egy a csapat által feldolgozott vígjáték, a Good day today című prevenciós előadásunk, egy már hagyománnyá vált költészet napi verses előadásunk, továbbá két bemutatónk halasztódik így a jövő évadra – sorolta.
Nem csak a kényszerszünet, hanem a közönség hiánya is nehéz. Mint mondta, egy előadás során nem csak a néző, hanem a művész is kap valami maradandót, egy értéket.
– Ha nem állhatunk ki a nézők elé, akkor nem is vagyunk igazán. A színház élménye mindig a jelen pillanat. Ami a színpadon megszületik nem csak a színészen múlik, a nézőn is. Ha nincs néző, nincs reakció sem. Hogyan alkosson egy művész, ha nincs senki, aki befogadná azt? Nagyon hiányoznak a próbák és az előadások is – vázolta Jónás Anna. A munka nem állt meg, a társulat átköltözött az internetre. A tagok verseket szavalnak, valamint egykori előadásokat is elérhetővé tettek.
– Próbálunk jó alternatívákat kitalálni, hogy így is adhassunk valamit nézőinknek, hiszen a legfontosabb most az, hogy mindenki vigyázzon az egészségére. Minél jobban odafigyelünk a megelőzésre és a felhívásokra, annál hamarabb állíthatjuk vissza életünket a régi kerékvágásba. Addig is készülünk és tervezzük a következő évadot, online tartjuk az olvasópróbát. Leállni teljesen nem álltunk le, de lassítottunk rendesen – mondta. Hozzátette, optimistán tekintenek a jövőbe, már a következő évadot tervezik.
–Mivel a társulatunk vezetője a lakótársam, így nincs napom a színház nélkül sem. Tervezünk, videókat és hanganyagokat dolgozunk fel és szervezzük a következő évadot. Darabokat keresünk és beszélünk át, mert a következő évadunk igen fontos. Immár a 10. évadunkat kezdjük meg. Reményeink szerint – vázolta.
Reméli, minél hamarabb felléphet az életét jelentő színpadra, addig azonban a nézők számára azt üzeni, vigyázzanak magukra és az otthon töltött időnek lássák meg a szebb, pozitív oldalát.
A viszontlátásig pedig szóljon Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című verse Jónás Anna előadásában:
