Gála előadásukat ugyan meghiúsította a koronavírus-járvány, attól lélekben és virtuálisan megünnepelte a tizedik születésnapját a Harangos Néptáncegyüttes. Az április 4-ére tervezett eseményen hatvannál is többen táncoltak volna a Petőfi Művelődési Központ színpadán, így viszont csupán egy fotókból összeállított videó erejéig voltak együtt, de bíznak benne, hogy októberben valósággá válhat a fellépés, amely az ő ajándékuk a közönségnek.

A Harangos Néptáncegyüttest és gyermekcsapatait, a Csengettyűt és a Kisharangot nemcsak azok ismerik a városban, akik kedvelik, netán művelik a néptáncot. Az elmúlt tíz év számos fellépése, találkozója, bemutatója megalapozta az együttesek népszerűségét, arról nem szólva, hogy stabil és értéket teremtő közösséget biztosítanak felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

Azért jönnek, mert szeretnek együtt lenni

Ezt már Móricz Bence táncpedagógus, művészeti vezető mondja, aki szerint elsősorban ebben rejlik a Harangos varázsa.
– Ez ilyen egyszerű. Ha nem szeretnék egymást, akkor biztosan nem járnának el táncolni, de örömmel töltik együtt és néptánccal az idejüket. Itt nincsen semmi görcsösség, és hiába telt el tíz év, tanultunk meg sok-sok táncot, mindenki ugyanaz maradt, aki volt. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat ott, ahol vagyunk, akikkel vagyunk, és jó lesz, amit csinálunk – fogalmazta meg mintegy ars poeticaként, mi tartja össze őket.

Arra, hogy mindez működik, bizonyíték az elmúlt egy évtized. Pedig a kezdetekkor nagyon vegyes összetételű, nagyon különböző tudású társaság vágott bele abba, hogy 11 év után ismét legyen néptáncegyüttese Orosházának.
– Pataki Gabi keresett meg, hogy beindíthatnánk újra néptáncot, hiszen az Alföld táncegyüttes révén nagy hagyományai vannak a városban. Igent mondtam a hívásra és elkezdtük a szervezést. Hirdettük magunkat több helyen, általános iskolákba mentünk toborozni, bemutatókat, táncházakat tartottunk – emlékszik vissza a kezdetekre Bence.

Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, néhány hét alatt összegyűlt annyi jelentkező, hogy a felnőtt és a két gyermek tánccsoport is megalakulhatott. Már csak nevet kellett találni.
– Mondtam Gabinak, hogy Orosháza néprajzával foglalkozó könyvekben érdemes kutakodni. Az egyik ilyenben bukkantunk rá, hogy valamikor itt folyt a Harangos-ér, ennek nyomán lettünk mi Harangos Néptáncegyüttes – beszél a régmúltról hozzátéve, eleinte a legfőbb cél az volt, hogy megmaradjanak. – Amatőrök lévén először egy szintre kellett hozni mindenkit, nagyon különböző tudással érkeztek a tagjaink, úgyhogy az első mérföldkőnek tulajdonképp az első év számít – mesél nevetve.

Ugyancsak említést érdemlő lépcsőfok volt az együttes életében az első megmérettetés, a dévaványai Kádár Ferenc Országos Népzene és Néptáncverseny hat évvel ezelőtt, ahonnan egyből bronz és ezüst fokozatokkal tértek haza. Ezt később számos másik követte. Bence azt mondja, fontos, hogy a tagjaik érezzék, milyen sokan őrzik a hagyományokat, foglalkoznak a népi kultúrával, a gyerekek ne csak próbákra járjanak, hanem táncházakba, versenyekre is, mert mindez külső motiváló erőként hat rájuk.

Ilyenek a bemutatók, különböző fellépések is, amilyen az április 4-ei gála lett volna, a járvány azonban közbeszólt.
– Nem így terveztük, de elkeseredve most sem vagyunk. Arra használjuk fel az időt, ha majd újra elkezdhetünk gyakorolni, hogy tovább csiszoljuk az előadásunkat. Március közepén már olyan 80 százalékos volt a műsor, bízunk benne, hogy őszre majdnem tökéletes lesz – fogalmaz a művészeti vezető.

A Harangos, a Csengettyű, a Kisharang és a nem oly rég alakult, szabadidős táncegyüttesként működő Kongató előre láthatólag október 17-én lép színpadra a művelődési házban. Régi és új koreográfiákat egyaránt láthat majd tőlük a közönség, színes viseletekkel, élő zenével kísérve, hogy ne csak az övék, de a néptánc és a népzene ünnepe is legyen az az este.