Az aktuális járványügyi helyzet számos lélektani kérdést vet fel. Az egyik ilyen, hogy mihez kezdjünk az izoláció, a külvilágtól való elkülönülés időszakában magunkkal? Dobóvári Béla klinikai szakpszichológus ad tanácsokat az otthon töltött idő hasznos eltöltésére.
Egy világhírű pszichológus, Eric Berne azt írta, hogy az életünk egyik nagyon fontos feladata az idő hasznos és érzelmileg is kielégítő eltöltése, vagy, ahogy ő nevezte, az idő strukturálása. Ez a feladat a látszat ellenére nem egyszerű, hiszen okosan kell kihasználnunk a rendelkezésünkre álló időt, ha jól szeretnék érezni magunkat az előttünk álló emberöltőnyi időben. Az említett szakember ráadásul úgy vélte, hogy az idő strukturálása a szükségletek kényszerítő erejével hat. Erre a kielégítésre váró igényre a struktúraéhség nagyon képszerű kifejezését használta.
Vagyis mindnyájunknak szüksége van az idő hasznos eltöltésére, mint ahogy ételre, italra vagy biztonságra és szeretetre is. Amennyiben a struktúra éhségünk nem kielégített, olyan komoly problémákat okozhat pszichológiai téren, mint pl. valamely vitamin hiány által kiváltott betegség a testünkben. Ilyenkor kellemetlen unalomérzés, kínzó szorongás, nyomott, depressziós hangulat telepedhet ránk, esetleg ezek következményeként alkoholhoz, droghoz nyúlhatunk. A folyamatos otthon-lét, bezártság, az önként vállalt vagy elrendelt karantén helyzet intenzív stressz-forrásként az előbbiekben felsorolt negatív érzések mellett frusztráció, düh, harag, félelem érzését is keltheti bennünk. Vagyis az izoláció hasznos időkitöltési aktivitások nélkül súlyosan megterhelheti a pszichés megküzdő képességünket, lelkileg teljesen kimerítve minket. Hogyan lehet ezen az állapoton segíteni?
Lényeges a napi rutinok megtartása, mint pl. a fix időpontban kelés és fekvés, étkezési és tisztálkodási szokásainknak vagy a kutya sétáltatásának szokott időben való kivitelezése. Ezek apróságnak tűnhetnek, sőt, néha talán unalmasnak is, de ezek a megszokások a mindennapokban a biztonság érzetét adják nekünk, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Természetesen a helyzetet kezelésében nem szükséges semmilyen ortodox merevséget tanúsítanunk, nyugodtan lehetünk rugalmasak, kisebb engedményeket tehetünk e téren magunknak és gyermekeinknek egyaránt.
Passzivitás helyett aktivizáljuk magunkat minden nap! Találjunk olyan napi apró célokat, feladatokat, melyeket kitűzünk aznapra. Ezt, ha családban élünk, közösen is megtehetjük. Előre tervezzük el a tevékenységek rendjét, amelyet a nap folyamán megvalósítunk. A lényeg, hogy strukturáljuk a saját és a kiskorú gyermekeink életét, hasznos és kellemes tevékenységekkel töltsük ki az időt, és ne hagyjuk ránk szakadni azt. A nagyobb gyermekeinknek a saját időnk optimális és tervszerű beosztásával jó mintát mutathatunk, s ez talán segíthet megelőzni vagy elsimítani az ilyen „lombik helyzetben” szinte elkerülhetetlen konfliktusokat. A felnőttek számára a home-office és a gyerekek részére a tanulás e tekintetben kézenfekvő tevékenység, de pl. elvégezhetjük az elmaradt nagytakarítást vagy az elromlott eszközök megjavítását, bevásárolhatunk, társasjátékozhatunk a családdal, naplót vezethetünk, tv-t nézhetünk, on-line beszélgethetünk családtagokkal, esetleg régen látott barátokkal, korábbi hobbi tevékenységeknek élhetünk, rég nem használt hangszerünkön zenélhetünk, számunkra kedves nyelvet tanulhatunk, kedvenc írónk műveit elővehetjük és olvashatjuk stb.
Fontos, hogy éljünk aktív életet, vegyük kézbe az amúgy könnyen elfolyó időt, és találjuk ki, hogyan tudjuk magunk és környezetünk számára egyaránt örömöt és megelégedettséget adóan strukturálni a mindennapokat!
