Egy történelemtanár segítségével összegyűjtöttük a forradalom első napjával kapcsolatos tévhiteket, és a nagy események néhány különleges részletet is.
1) A forradalmat bankett formájában a József-napi vásárra, március 19-re tervezték. Végül a pesti forradalmat a bécsi forradalom kitörése miatt hozták négy nappal előbbre, március 15-ére.
2) Petőfi a Nemzeti dalt szintén 19-ére írta meg. A vers születésének ideje március 13-a volt. Egy anekdota szerint az eredeti szövegben a „Talpra magyar” helyett még a „Rajta magyar!” szerepelt.
3) A 12 pontot Irinyi József eredetileg kérvényként (petíció) írta március 11-én. Az eredetiben a politikai foglyok szabadon bocsátása még nem szerepelt. Később, miután ezt beletették, két pontot össze kellett vonni. Így készült el a 10., leghosszabb pont: A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
4) A forradalom dokumentumait a Landerer-Heckenast nyomdához vitték. Landerer először megtagadta a dokumentumok kinyomtatását, de amikor a márciusi ifjak épp távozni akartak, hogy egy másik nyomdát keressenek, ő meggondolta magát, és azt javasolta nekik, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet a forradalom nevében.
5) Petőfi itt, a nyomdánál szavalta el először a Nemzeti dalt, amit előzőleg gyorsan lediktált az egyik nyomdásznak. Erre azért volt szükség, mert az eredeti, leírt verset otthon fejeltette.
6) Petőfi a Nemzeti Múzeumnál nem szavalta el a Nemzeti dalt, csak beszédet mondott Vasvárival és Irinyivel együtt.
7) Táncsics Mihályt valójában még a forradalmi ifjúság sem szerette. Ennek oka, hogy nézeteit túl szélsőségesnek találták. Viszont ő volt az egyetlen magyar politikai fogoly, akit ki tudtak szabadítani. Így Táncsics lett az a hős, akit a vállukon vittek a fiatalok.
8) Táncsics kiszabadítása után bezárták az alkalmi börtönt, ami azonban nem volt üres, hiszen egy román származású ügyvéd még ott tartózkodott. Szegény ezt követően hetekig leveleken és füvön élt, hiszen nem tudott kijutni, a várfalról meg nem mert lemászni. Hiába kiabált, hiába próbált segítséget kérni, nem hallotta meg senki. Egy hónappal később találtak rá legyengült állapotban.
9) A színházban, az esti előadáson a tervek szerint a díszvendég Táncsics Mihály lett volna, de ő nem jött el, mert épp egy fogadóban aludt. Jókai Mór mellére abban a percben tűzte fel Laborfalvi Róza a kokárdát, mikor felhúzták a függönyt. A tömeg azt hitte, a kiszabadított Táncsics áll szeme előtt, így nagy tapssal és éljenzéssel fogadta a „hőst”.
Kiemelt kép: www.vers.hu
