„Egy cél lebegjen előtted: Hogy felszabadult és boldog légy, miközben tudod, ki vagy te valójában.” Ezt elérni nehéz, hiszen sok gátat hozunk a múltunkból, a családfánkból, amik miatt nem merünk önmagunk lenni. Ezeket át kell törnünk, meg kell őket szüntetnünk, és akkor végre megismerhetjük valódi énünket!
A fent idézett mondat Nagy Tünde tanár, lelki segítő és életviteli tanácsadó javaslata. Most megtudhatjuk, hogyan érhetjük el kitűzött célunkat.
– A múltból gyökérblokkokat, régi hitrendszereket, egykori mintákat hozol. Ezeket először fel kell tárni, és meg kell érteni, miért hordozod őket magadban – mondta Nagy Tünde. – Lehet, hogy ezek nem is a tiéid, hanem a szüleidé, de miattuk bekorlátozod magadat, és nem a saját életedet éled, hanem az övékét. Hozod a mintákat, benne vagy a szerepekben, de valójában nem tudod, te ki vagy. És amíg erre rá nem jössz, addig nem lehetsz igazán boldog és független. Mert mindenki egy egyéniség, akinek saját útja van – folytatta.
Tünde szerint a legfontosabb a nézőpontváltás. Az, hogy saját magunkra más szemszögből tudjunk figyelni, tekinteni. Ki kell lépnünk a hozott mintákból, és fel kell szabadítanunk a bevésődött blokkokat. Mi lehet ez? Talán csak egy mondat, hogy „Te nem vagy elég jó!” vagy „Te nem vagy szerethető.” Felépíthetjük az életünket akár egy olyan mondatra is, mint „Te csak ennyit tudsz!”, „Te ennyit érsz!”, „Csak ennyire vagy elég!” Ezeket gyakran az első hét életévében kapja az ember, magába építi őket, és nem tud rajtuk túllépni még felnőttként sem. Pedig ezeket a blokkokat fel kell szabadítanunk ahhoz, hogy szerethessük önmagunkat.
A szeretetet és megbecsülést ne kívülről várd!
– Az emberek nagy része szeretet- és önbizalom-hiányos. A probléma az, hogy a megoldást, vagyis a szeretetet, a megbecsülést, az elismerést szinte mindenki kívülről várja. De ha te belül rendben vagy, szereted és elfogadod magadat, akkor szabaddá válsz! Akkor rá fogsz jönni, hogy az élet csodás! – hangsúlyozta.
A tanácsadó kiemelte, minden, ami a környezetünkben van, egy tükör a számunkra. Ha valaki megbánt minket, vagy egy mondata szíven üt, akkor meg kell néznünk, melyik félelem- vagy fájdalomgombot nyomta meg bennünk. Ezeket a gombokat kell megtalálnunk, megértenünk, és aztán megszüntetnünk önmagunkban! És megértenünk azt, hogy körülöttünk és bennünk is minden változik.
– A változás folytonos. Az életedért, annak alakulásáért csak te vagy a felelős! Nem hibáztathatsz másokat azért, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan te szeretted volna! Nincs bűnös! Neked kell vállalnod a felelősséget az életedért! Ne mutogass másra! A gondjaidat csak te tudod magadban megoldani! Ez a te utad, a te fejlődésed. Neked kell rájönnöd a megoldásra! Azt kell megértened és elfogadnod, hogy a transzformálódásnak része a szétesésünk is. Igen. Ahhoz, hogy változhass, előbb szét kell esned, hogy utána újra és újra összerakhasd magadat, minden alkalommal egy kicsit másképp – emelte ki. – Persze ez sokszor nem egyszerű és lehet , hogy csak segítséggel oldható meg – folytatta.
Szülőként is magunkat kell az első helyre tennünk!
Tünde szerint a legfontosabb azt megértenünk, hogy minden bennünk van! Ez a mondat nagyon egyszerűen hangzik, mégis a leghangsúlyosabb üzenetet hordozza, miszerint minden megoldás, az életünk kulcsa: mi vagyunk! Szülőként ezt kiváltképp fontos szem előtt tartani!
– A legtöbb szülő áldozatszerepben van. Mindent beáldoz a gyermekéért: az idejét, az energiáját, a pénzét, mindent, de még ez sem elég. Háttérbe szorítja saját magát, engedi, hogy méltatlan helyzetben élje az életét, és áldozatszerepbe helyezkedik – hangsúlyozta Nagy Tünde és bevallom, szülőként nagyon szíven üt, amit mond. A következő gondolata még inkább.
– Fel kell állítanunk egy értékrendszer-listát! Kit teszek a legelejére, vagy ha úgy tetszik a legtetejére? Magamat. Mert ha én tökéletesen rendben vagyok, akkor a gyermekem is rendben lesz. Fordítva ez nem működhet! Ha őt teszem legfelülre, akkor elvárásaim lesznek vele szemben. Meg fogom követelni tőle, hogy így vagy úgy működjön, cselekedjen azért cserébe, mert én mindent megteszek érte. Ha beáldozom a gyermekemért önmagamat, akkor állandó megfelelési kényszer lesz a kapcsolatunkban. És ez nem jó. Ez nem szül feltétel nélküli szeretetet. Inkább engedjük tapasztalni a gyerekeket! Azt kell éreznünk, hogy mindent önzetlenül teszünk egymásért. Az alá- fölérendeltség helyett az „egymás mellett élni, és élni hagyni” elve vezessen minket!
Tünde döbbentségemre még megjegyzi, hogy mindez nem önzőség.
– Te azért nem vagy önző, mert elmész egyet teázni a barátnőddel, vagy mert olvasni szeretnél. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod azért, mert valamit TE szeretnél csinálni! Ne legyél „szegény én”, aki ezt nem teheti meg, ne legyél mártír, akinek mindig a mások érdekeit kell szem előtt tartania! Légy önmagad, és akkor nem csak te leszel boldog és kiegyensúlyozott, hanem a szeretteid, a környezetedben élők is. Mert minden változás bennünk indul el – zárta jó tanácsait Nagy Tünde.
