Hármójuknak együtt majdnem 100 évnyi edzői tapasztalatuk van. Az Orosházi Birkózó Egyesület trénerei, Jeszenszky P. László, Kiss István és Hangya János gyerekként ismerkedtek meg a birkózással, de azóta is tart a lendületük.
Fiatalon, hat éves korában ismerkedett meg a birkózással Jeszenszky P. László, ekkor került le először édesapja révén a Thék Endre utcai edzőterembe. Gyorsan megragadt a közegben és a sikerek is hamar érkeztek, első versenyén mindjárt a második helyen végzett több, mint 20 indulóból. Versenyzőként a felnőtt válogatottságig jutott, de 1996-97 környékén befejezte a versenyszerű sportot.
– Kisgyerekként sportiskolába jártam, a 2. Kulich Gyula Általános Iskolába, ahol kötelező volt sportot választani, de egyáltalán nem bántam meg, hogy a birkózás mellett döntöttem. A versenyzői karriert követően gyorsan jött a váltás. Mindössze 22 éves voltam, amikor Kiss István hívó szavára megkaptam a lehetőséget, hogy edzőként bizonyíthassak, így nem sokáig maradtam birkózás nélkül – idézte fel az OBE edzője.
Igyekezetét az évek során számtalan elismeréssel díjazták, 2013-ban a Magyar Birkózó Szövetségtől utánpótlásnevelésért kapott elismerést, míg 2014-ben a Város Sportjáért díjjal ismerte el Orosháza. A hétvégéi szinte teljesen be vannak táblázva, a versenyek mellett a nyári időszakban edzőtáborok várnak rá és tanítványaira. Kollégái közül Kiss István szintén korán a birkózóteremben ragadt.
– Általános iskolásként, 7. osztályosként kezdődött minden. 1968-ban mentem le az első birkózóedzésre és ahogy kell, ott is ragadtam. 11 évnyi versenyzés után jött el a váltás ideje, én is azok közé tartoztam, akik fiatalon kezdték az edzői pályát. Éppen ezért nekem is meg kellett tanulnom ezt a szakmát, el kellett telnie pár évnek, mire rendesen belerázódtam, de megérte, mert nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni – mesélte.
Mint mondta, nagyon sokat tanult egykori edzőitől és ezt igyekezett továbbadni a tanítványoknak. Sok szép emlékkel gazdagodott, hisz mindig voltak jó képességű, ügyes gyerekek, akikkel együtt dolgozott, a legszívesebben mégis a 2000-es évek elejére emlékszik vissza, ahol szinte minden korosztályban volt egy válogatott tanítványa.
– Az ifjúsági válogatottban Börcsök László, juniorban Szentiványi Csaba, felnőttben Kiss Gergely, a felnőtt női mezőnyben pedig Szabovik Adrienn képviselte a válogatott színeit. A csúcs pedig egyértelműen a 2008-as pekingi olimpia volt, ahol tanítványaim közül Kiss Gergely szerepelt a szabadfogású mezőnyben a város birkózói közül első olimpikonként – nosztalgiázott.
Jelenleg leginkább a Rákóczitelepi iskolában tart edzéseket, de ha kell besegít edzőtársainak.
– Olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akik korábban még a tanítványaim voltak. Jó érzés mindig lejönni a terembe, hiszen épp ezért úgy érzem magam, mintha otthon lennék – tette hozzá.
Hangya János gyerekkorában karatéval kezdte, de 8 évesen birkózásra váltott, amit 19 évnyi versenyzés követett. Ebből négy évet Kecskeméten töltött (1 év katonaként, 3 „főállásban”), majd hazaérkezését követően kezdett el besegíteni az edzői munkába, kezdetben iskolai csoportokkal, majd a egyre feljebb lépdelve. Ennek is 16-17 éve.
– Én úgy gondolom, egy edzőnek a siker a legfontosabb, de a jövőt is építeni kell. Szerencsére a mostani időszakban is vannak ügyes gyerekek minden korosztályban. A munka mellett nincs egyszerű dolgom, 2017-ben szereltem fel tűzoltónak, de szerencsés vagyok, mert nagyon humánusak bent a kollégák, tudunk műszakokat cserélni, ha például hétvégén versenyre utazom a gyerekekkel – mesélte az OBE vezetőedzője.
Az egyesület megalakulása óta a gyermek és diák II, korábban a diák I-es korosztályokkal foglalkozott.
– Egy edzőnek nyilván az a csúcs, ha világ- vagy olimpiai bajnokot nevel, de én úgy érzem, ha csak egy egészséges gyereket tudunk nevelni, már az is hatalmas élmény. Ha pedig olyan adottsága és érzéke van valakinek, az előbb utóbb eredménnyel is párosul – zárta le Hangya János.
