Megkerestük városunk híres helytörténészét, az író, költő Verasztó Antalt, mert olyan hírt kaptunk, hogy visszavonul és nehezen akartuk ezt róla elhinni.
Mint kiderült a hír csak félig igaz, mert csak a közéleti szereplésektől húzódik vissza kissé, a tollat nem teszi le, most dolgozik huszonkilencedik könyvén. A közszereplések lemondásának okát tőle, magától hallhattuk:
– Nem vállalok már emlékbeszédeket, avatóbeszédet és hasonló közéleti tevékenységet. Közel vagyok a nyolcvannegyedik évemhez és nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni, bajt okozni, mert megígérek valamit egy hétre előre és esetleg nem tudom teljesíteni. Nincs semmi baj, dolgozom most is. Ez a könyvem – Orosháza az ősök árnyékában – egy helytörténeti válogatás lesz, azokból az írásokból, amelyek különböző napi-, heti-, havilapokban, folyóiratokban, évkönyvekben, antológiákban jelentek meg és kéziratban is pihen belőlük néhány. Remélem karácsonyra lesz belőle valami – mondja el Anti bácsi.
Mint elmesélte, egyéb okai is vannak annak, hogy a visszahúzódás mellett döntött. A centenáriumi évre bevállalt Thék Endre könyv megírása, kiadása nagyon elfárasztotta. Fizikailag, egészségileg, nagyon megterhelő volt. Már jól van, de mint mondja ez is relatív:
– Ha azt nézzük, hogy nyolcvannégy éves vagyok, akkor mondhatjuk, hogy jól vagyok. Ez az állapot egy ötvenévesnek már nem lenne jó. Igyekszem megtalálni a pihenés és a munka közti legjobb arányt és így nincs probléma. Van persze, hogy „elkap a gépszíj” és dolgozom, mint egy megszállott, de akkor az a pihenés is. Másodikos elemistaként, mikor elkezdtem olvasni, megfertőzött a betű és ez azóta tart – teszi hozzá Verasztó Antal.
Kívánjuk, hogy még sokáig tartson ez a „fertőzött” állapot, hogy barátja, Koszorús Oszkár még sokszor elmondhassa a szállóigévé vált mondatot: „Erről pontosan tudok mindent, ha azóta a Verasztó Anti ki nem derítette, hogy nem úgy volt…”
