Megújult repertoárral, régi-új helyszínen, de a megszokott színvonalon tartotta meg jubileumi, harmincadik szilveszteri koncertjét az Orosházi Fúvószenekar. A csapat ezúttal az Eötvös csarnokot töltötte meg, és szerzett feledhetetlen pillanatokat a könnyű- és komolyzenét mesterien ötvöző előadásával a több, mint 900 fős közönségnek.
Eseménydús esztendőn van túl a dédpapa korú zenekar. A számos vendégszerepléssel, városalapítási koncerttel, fúvós találkozóval tarkított kilencvenedik év fárasztó, ugyanakkor felemelő is volt számukra. Éppen úgy, ahogyan évzáró hangversenyük előkészületei és a koncert.
Ebből persze semmi nem látszott december 29-én este. Hiába a sokkal nagyobb, lényegesen több munkát igénylő helyszín, a hatékony szervezés eredményeként gördülékenyen zajlott minden a nézők leültetésétől a koncert utolsó taktusáig.
Akik a korábbról már jól ismert zenékre készültek, bizonyára meglepődtek, hiszen több olyan darabot is hallhattak a mintegy kétórás előadás alatt, amelyet eddig nem.
– Tíz-tizenkettő új zenével készültünk, ami elég sok, a repertoár fele. Szerencsés helyzetben voltam, amikor állítottam össze a programot, hiszen annyi új darabot tanultunk meg idén, hogy ha a mindet beleteszem, akkor háromórás koncertet adhattunk volna. Ezt kellett leszűkítenem, így állt össze a mai este – árulta el Debreczeni Márk karmester, aki idén már harmadjára vezényelt szilveszteri koncertet az orosházi fúvósok élén.
(Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Sokak örömére nem maradt ki Carl Orff Carmina Buranajából az O Fortuna, a Párizsi karnevál vagy a Sex bomb. Természetesen – hiszen fúvószenekarról van szó – elhangzottak indulók is, amelyeket mazsorettek tánca színesített, Schostakovich híres Waltzerére és Kálmán Imre Ördöglovasából a palotásra pedig a zombai hagyományőrzők adták elő formációjukat.
Újdonságként többek között megszólalt a Magna Cum Laude Vidéki sanzonja Béres Enikő és Melega Krisztián jóvoltából énekhangon is, Pharell Williamstől a Happy és egy Edda egyveleg.
– Úgy érkeztem ide valamivel több, mint két évvel ezelőtt, hogy repertoár frissítést szeretnék végrehajtani, megtartva persze a hagyományokat, azaz nem kihagyva az elődeim által már betanított zenéket. A cél egy modernebb, fiatalosabb irányzat kialakítása volt, és úgy érzem, jó úton haladunk, a zenekar remekül játszik könnyűzenéket. Amik persze csak műfajukban könnyűek, megtanulni őket általában nehezebb – osztotta meg elképzeléseit és tapasztalatait Debreceni Márk. – A legnagyobb kihívást éppen az Edda számok jelentették. Jó három-négy oldalas kottáról van szó, amelyet a kőszegi barátainktól kaptunk, a karnagyuk írta át a mi hangszercsoportjainkra, és megszámolni is nehéz lenne, hány munkaóra van benne – tette hozzá.
(Fotó: Kecskeméti Krisztina)
A sok gyakorlás eredménye nem maradt el, az egyveleggel zajos sikert arattak. Mindez annak is köszönhető, hogy a tagok magukénak érzik a bandát.
– 1958-ban íratott be édesapám a zeneiskolába, akkor kezdtem zenélni, K. Tóth Lajos bácsi tanított. A mai napig nagyon szeretem – mesélte Farkas Mihály tenorkürtös, aki büszke arra, hogy fia és unokája is „megfertőződtek”, és ugyancsak a zenekarban játszanak. – Szintén a zeneiskolában kezdődött a „fúvós karrierem”, 1989-ig tartott az első szakasz, utána egy hosszabb kihagyást követően 2007-ben tértem vissza, és azóta is itt vagyok – mondta el a fia, az ifjabb Farkas Mihály. – Hat éve kezdtem el, megtetszett és csináltam egy darabig, majd két év szünet következett, de vonzott, hogy ez egy nagyon jó csapat, így nemrégiben ismét kézbe vettem a hangszert. Nehéz volt ennyi szünet után belerázódni, mégis megérte – avatott be az unoka, a legifjabb Farkas Mihály.
Hogy mennyire megérte, azt az tudja igazán, aki ott volt vasárnap este a csarnokban. A ráadás Radetzky indulót másodjára már álló vastaps előtt játszotta el a zenekar, amely a jubileumi koncerttel méltón zárta a jubileumi évet.
