Elérkezett advent utolsó vasárnapja, a negyedik gyertyaláng is fellobbant Orosháza főterén. Már csak egy nap választ el minket a szentestétől, végére ért a várakozás, felkészülés időszaka.

Utoljára töltötték meg idén a gyertyagyújtásra érkezők a város főterét, és voltak részesei egy hangulatos estének, várták közösen, hogy a negyedik láng is fellobbanjon. A forralt bor, kürtőskalács ezúttal sem hiányzott, ahogyan a színpad is megtelt élettel.

Szívhez szóló gondolatokkal, lelki útravalóval ezúttal Felegyi-Németh Mária iskolalelkész látta el az ünneplőket. A kis Jézust felkereső napkeleti bölcsekről és a pásztorokról beszélt, őket emelte ki a bibliai történetből.
– Kik is valójában ezek a bölcsek, akik a mi főterünkön található jászolhoz hasonlóan a legtöbb Szent Családot ábrázoló művészeti alkotáson helyet kapnak? Kezükben az értékes, királyokat megillető ajándékokkal, arannyal, tömjénnel és mirhával – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolt azt. – A tudomány kedvelői és ismerői voltak, tudósok és csillagászok, akik számára az égbolt nem csupán gyönyörű látványt jelentett, hanem ismerték a csillagok helyét az égen, és a bolygók mozgásának rendszerét. Egy Betlehemtől távoli országnak, más kultúrának a szülöttei voltak – fejtette ki Felegyi-Németh Mária.

Nem gyakorolták ugyan a zsidó nép vallását, de rendkívüli műveltségük révén ismerték történetüket, próféciájukat és útnak indultak a betlehemi csillag nyomában.
– Abban az időben, aki az égre tekintett, felfedezte és meg is csodálta a ragyogó jelenséget. A tudósok számára azonban több volt, egy jel, amely által Isten üzente nekik, hogy megszületett a zsidók királya, a világ megváltója, a szabadító. Felismerték, hogy az Úr ezzel hívja őket a jászolhoz, ők pedig megértették ezt, elfogadták, és elindultak a hosszú útra. Ez a valódi bölcsesség – emelte ki az iskolalelkész.

Nem csak a tudósok érthetik a jeleket

A folytatásban arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten tudja, nem vagyunk mindnyájan bölcs csillagászok, ezért olyan jeleket küld, amelyek számunkra is jól értelmezhetők. A pásztorok is egyszerű emberek voltak.
– Nem értették az égi jelzést, talán a szabadító születésének ígéretét sem ismerték, de a felszabadító örömüzenet őket is elérte az első karácsony éjjelén az angyal szava által. Ők szintén megértették a hívást, és ugyan drága ajándékot nem tudtak adni, de elvitték önmagukat, a szívüket és mindazt, amit Istentől kaptak útravalóul – fogalmazott.

– Hiszem, hogy az Isten az idei karácsonyon tőlünk sem vár többet, mint, hogy megnyissuk szívünket előtte, és igent mondjunk az ő meghívására. A kérdés, hogy mi, kétezer évvel a csoda után mit kezdünk ezzel az eseménnyel. Odafigyelünk-e a szemünk előtt felragyogó csillagra és a jelekre, meghalljuk-e az angyalaink hangját, hallgatunk-e rájuk és elindulunk-e a jászolhoz? – kérdezte Felegyi-Németh Mária azt kívánva, legyünk mindannyian bölcsek, akik odafigyelünk az Isten által küldött jelekre és megértjük azokat.

Beszédét követően a Székács József evangélikus iskola diákjai léptek színpadra, hogy átnyújtsák versekből, énekekből, táncból álló műsorukat a karácsonyváró közönségnek. Ezt követően iskolalelkészük által fellobbant a negyedik láng is, teljessé téve az adventi várakozást. A hol szemerkélő, hol kicsit jobban potyogó esőcseppek ellenére sokan ezután is a téren maradtak, és ismerőseik, barátaik társaságában, beszélgetve kortyolták a Rotary Club forralt borát még hosszú ideig.