November elsején mindenszentek napját, míg másodikán halottak napját ünneplik az egyházak. A két ünnepnapot azonban nem szabad összekeverni. Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, míg a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napján az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveket ünnepli. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
Egészen a kelták idejéig nyúlik vissza a november eleji ünnepek, mindenszentek és halottak napja. A kelták két évszakra osztották fel az évet. A tél Samhainkor, azaz az október 31-ről november 1-re virradó éjszakán kezdődött, és május 1-ig tartott. Úgy hitték, ilyenkor a napisten Samhain a halál és sötétség istenének fogságába kerül, aki október 31-én éjjel összehívja a halottak szellemeit.
A kelta papok ezért ilyenkor a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, és a tűz körül táncoltak. November elsején reggel pedig minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak, és ezzel a meleggel űzzék el otthonaikból a gonosz szellemeket.
A kereszténység terjedésével sem tiltották be ezeket a pogány ünnepeket. A korai keresztények lehetőség szerint igyekeztek ezekhez igazítani az ókeresztény szokásokat. Így a mindenszentek ünnepét az egykori kelta halottkultusz napjához kapcsolták. Az új keresztény ünnepet 835-ben hivatalosan is elismerte és azóta is november 1-jén tartja az egyház. Később november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánították. Az eredetileg katolikus ünnep halottak napját és népi hagyományait más felekezetek is átvették. Így nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. Az evangélikusok a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, abban az időpontban, mint a római katolikusok.
Európa-szerte, így Magyarországon is ilyenkor meglátogatjuk és rendbe tesszük elhunyt hozzátartozóink sírját, ahová virágot viszünk és gyertyát gyújtunk. A krizantém vált a legnépszerűbb halottak napi virággá, mivel ezen időszakban nyílnak, sokan visznek belőle a temetőbe, a sírokat ezzel díszítik.
A gyertyagyújtás és a virág sírra helyezésének célja eredetileg az volt, hogy a kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükben és ne kísértsék az élőket. Régen ugyanis a keresztények közül is sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból. Szokás volt ezért, hogy ilyenkor nekik is megterítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a hazalátogató lelkek eligazodjanak a házban.
Ehhez az ünnepkörhöz kötődik az egyre nagyobb teret hódító, angolszász gyökerű halloween is. Október 31-e estéjén a gyerekek jelmezbe bújva végigjárják a szomszédságot, ahol a Trick or Treat! azaz Csokit vagy csalunk! kiáltással kérnek édességet, melyet azért kapnak cserébe, hogy ne kövessenek el csínyeket. Régen úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő jelmezekbe bújtak, és rémisztő arcú töklámpásokat faragtak, amibe egész este égő gyertyát helyeztek. A halloween magyarországi elterjedése mai napig vitatárgyát képezi.
