Nemrégiben Gyulai Mihállyal, a KHESZ halőri csoport vezetőjéről szóló interjúnk felvételekor ígéretet kaptunk, ha lesz lehetőség, elkísérhetjük őket egyik ellenőrző körútjukra. Lett lehetőség…
A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségétől (KHESZ) megkaptuk az engedélyt – köszönet érte Nemes Attila ügyvezetőnek – és csütörtök reggel elindulhattunk a Hármaskörös, duzzasztó utáni szakaszára ellenőrizni. Gyulai Mihály csoportvezetővel és Bohus Béla halőrrel együtt léptünk csónakba. A csapat negyedik tagja egy igazi híresség, Deli Ibolya, magyar válogatott, világbajnok horgász volt.
A zsilipet elhagyva kitárult előttünk az annyiszor megcsodált és szeretett panoráma: a Kisvíz, vagy hivatalos nevén az Alvíz. Bár hétköznap volt, sokan választották a Kisvizet egy jó horgászatra. Jó volt a sokszor átélt ellenőrzési procedúrát most a másik oldalról is látni.
A halőrök minden ellenőrzött pecásnak kellemes pihenést, jó horgászást kívánva köszöntek, ezzel egycsapásra megteremtve a kellemes hangulatot. Mint elmondták, a szabálykövető horgászoknál igyekeznek minél „észrevétlenebbül” végezni az ellenőrzéssel, minél kevesebbet zavarni a pihenést. Elkérték a horgász okmányokat, megnézték, be van-e jelölve a horgászat napja, be vannak-e írva a megfogott halak. Ahol volt a vízben, megnézték a haltartót, illetve a zsákmányolt halat is. Mindezt halkan, udvariasan, de határozottan. Rövid beszélgetés a horgászokkal – akik rendszerint érdeklődnek a folyó más részei felől – és indulás tovább. Tíz helyen ellenőriztek, de intézkedniük sehol nem kellett, minden szabályos volt, csupán egy horgászt kellett figyelmeztetni, hogy ne a magas partról, messziről tartsa szemmel a botját.
A halőrök elmondták, hogy ahol a csónak feltűnésekor kapkodást látnak, ott kell alaposabban körülnézni, de szerencsére egyre kevesebb a szabálytalankodó horgász. Néhány be nem írt hal, esetleg egyel több horgászbot használata fordul elő, de ez is egyre ritkábban.
A halőrök hozták meg a halat
Háromszor is előfordult a délelőtt során, hogy odaérkeztünkkor jött meg a várva várt kapás. Ilyenkor figyelmesen nem kötöttek ki, hanem a folyó közepén megvárták, míg a horgász kifárasztja és szákba tereli a halat. Négy és fél – ötkilós potykák vesztettek rajta. Már azzal tréfálkoztunk, hogy mi visszük a kapást a horgászoknak.
Rengeteget változik a folyó évről évre. Különösen igaz ez most. Az idei árvíznél nagyon sok fa, sok helyen egész nagy partdarabok csúsztak a vízbe. Szinte alig lehetett ráismerni a sokszor látott helyekre. Az eddig is vadregényes, szép táj még inkább vadvíz jelleget öltött, számtalan új búvóhellyel a szerencsére egyre több hal számára.
Hamar elrepült a délelőtt. Köszönjük a lehetőséget Gyulai Mihálynak és Bohus Bélának.
