Igazi vöröskeresztes és csapatjátékos. Így jellemezték Tóth Zoltánné Gyöngyikét, a Nemzetközi Vöröskereszt világnapja alkalmából szervezett országos eseményen, ahol a Vöröskeresztes Szolgálatért Érdeméremmel köszönték meg csaknem negyed évszázados munkáját.
Tóth Zoltánné vagy, ahogy mindenki ismeri Gyöngyike, az orosházi és a Békés megyei Vöröskereszt megkerülhetetlen személye, hiszen a munkatársból avanzsálódott megyei igazgatót a hosszú évek sokrétű tapasztalattal vértezték fel. Szakmai berkeken belül nemcsak hozzáértéséről, hanem kedvességéről és humánus vezetői magatartásáról is ismert.
1995-ben jelentkezett a Vöröskereszthez, ahol három lépcsős válogatáson vett részt.
– 1973-tól tagja voltam az egyesületnek, azonban a véradásoknál nem néztem mélyebbre, mivel is foglalkozik valójában a Vöröskereszt. Mikor ez a lehetőség felmerült, megtetszett az ott végezhető munka, annak sokszínűsége miatt. Nagyon sokan jelentkeztünk az állásra, de végül én voltam az a szerencsés, aki megkapta – emlékezett vissza a kezdetekre.
Korán megtapasztalta, hogy ebben a szakmában sosincs két egyforma nap. Elmondása szerint ez a nehézsége és a szépsége is munkájuknak.
– Számtalan programban, jótékonysági akcióban vettünk részt az évek alatt, sok jó ember csatlakozott és szerencsére folyamatosan csatlakozik hozzánk, illetve legalább ennyivel vagyunk szakmai kapcsolatban. Ez a fajta munka az évek alatt elengedhetetlen részévé válik az itt tevékenykedők életének. Igazi Vöröskeresztes nem lehet az ember úgy, hogy akár egy napra is félreteszi az egyesületet – ecsetelte mosolyogva.
Az évek teltek Gyöngyike lelkiismeretesen tevékenykedett a Vöröskereszt vérkeringésében.
– Szeretek itt lenni és szeretek csapatban dolgozni. Amióta az eszemet tudom, mindig a közösségért igyekeztem tenni. Amikor elvesztettem akár csak egy pillanatra is a motivációmat, rendszerint akkor találkoztam olyan emberekkel, akik visszaadták a hitemet. Én csak nyertem ezzel a munkával – fogalmazott, hozzátéve manapság sokszor azt hallgatjuk, hogy elidegenedett a világ és az emberek nem fordulnak szeretettel egymás felé, hozzájuk azonban az emberek úgy jönnek segítő kezet nyújtani, hogy nem várnak érte ellenszolgáltatást.
Kiemelte: a munkájuk jóvoltából eljutottak olyan helyekre és láttak olyan élethelyzeteket, amelyektől megtanulták értékelni sajátjukat.
– Ezt a tevékenységet tapasztalati úton lehet megtanulni, nem tankönyvekből. Én végigjártam a lépcsőfokokat, hiszen munkatársból lettem végül vezető – ismertette Tóth Zoltánné.
Ahogy telt az idő eldöntötte, hogy a középfokú végzettsége mellé egy diplomát is szeretne, így elvégezte a szociális munkás szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen, miközben továbbra is a Vöröskeresztben dolgozott. 2006-ban diplomázott, ezt követően 2012-ben fél évig megbízott igazgatókét végezte a munkáját, 2013-tól pedig a kinevezett megyei igazgatói posztot tölti be.
– A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete igazgatójának lenni számomra óriási megtiszteltetés. Hosszú út vezetett idáig, de talán a mentalitásomból és a munkavégzésemből fakadóan történt, hiszen ha elvállalok valamit, akkor azt maximálisan igyekszem elvégezni mind a mai napig – magyarázta az igazgató.
Mint mondta: a legnehezebb feladat talán az volt mikor a saját kollégái munkáltatójává kellett válnia.
– A dolgozói létszámunk 15-20 fő, de hatalmas önkéntes gárdával dolgozunk, nélkülük nem is léteznénk. Támogatásukat és munkájukat minden évben a világnapi ünnepségünkön igyekszünk megköszönni – hangsúlyozta, majd felhívta a figyelmet arra is, a fiatalok három nagyon fontos dolgot sajátíthatnak el, ha a Vöröskeresztben önkénteskednek: a csapatmunkát, a kapcsolatrendszer kiépítését és ami a mai világban elengedhetetlen munkatapasztalatot szerezhetnek.
Tóth Zoltánné a Nemzeti Vöröskereszt világnapja alkalmából rendezett országos ünnepségen megkapta a Vöröskeresztes Szolgálatért Érdemérmet.
– Nagyon jól esett és lendületet ad, hogy továbbra is lelkesen végezzem a munkám – mondta elérzékenyülve. – Ha visszamehetnék az elejére és láthatnám az összes buktatót, nehézséget és szépséget az utamon, akkor is ezt választanám – vallja.
