Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Hálát adunk feltétel nélküli szeretetükért, önzetlen lemondásaikért, és azért, hogy az év minden napján erejük felett, fáradtságot nem kímélve gondoskodnak gyermekükről, családjukról. Értük szól most a kakukk, értük virágzik a rét és értük mosolyog a nap.
Nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne ünnepelnék meg az édesanyákat, az anyaságot. Magyarországon május első vasárnapján nyújtjuk át a köszönet és a szeretet virágcsokrát. Az évnek ezen a napján visszatekintünk a múltba, újra gyermekek leszünk és felidézzük, hogy mi mindent kaptunk attól, akit úgy szólítunk: anya, anyukám. Kaptunk ruhát, vacsorát, ölelést, szeretetet, de ami a legfontosabb: életet. Az anyák nem is igazi emberek, hanem szuperhősök. Képesek mosolyogva sírni, törékeny karjaikkal mindennél erősebben óvni, és feláldozni magukat egy szó nélkül, önzetlenül, erre csak ők képesek. Teszik ezt az év 365 napján.
Van, aki már nem foghatja a biztonságot jelentő kezeket, aki nem simogathatja meg az élet ráncaival teleszőtt arcot, de azt mondják az anyák szívének utolsó dobbanása is gyermekeikért szól, a szeretet azonban örök és el nem múló. Vasárnap öleljük magunkhoz édesanyánkat, nyújtsunk át nekik egy virágot és mondjuk el, mennyire szeretjük őket.
(Kiemelt kép forrása: thinkstockphotos)
