A Székács gimnázium végzős tanulói elbúcsúztak iskolájuktól és diáktársaiktól május negyedikén, délelőtt.
Két osztály 29 végzős tanulójának szólalt meg a harang és öltözött ünneplőbe az iskola, értük gyűltek össze szülők, tanárok, diákok, rokonok, jó barátok. Együtt végigjárták még egyszer a tantermeket, a jól ismert útvonalakat, ahol az évek alatt ezernyi emléket zártak szívükbe.
Az iskola dísztermében tartott ünnepségen a tizenkettedikesek gondolatait Papp Eszter tolmácsolta a megjelentek felé. Búcsúzott tanáraiktól, diáktársaiktól. Beszédében elmondta, a szoros kapocs, amely éveken át összekötötte őket iskolájukkal, most ha jelképesen is, de megszűnik.
– Fizikailag elszakadunk ettől a helytől, de a barátságok ezen nem érnek véget. Az életre szóló élmények és emlékek továbbra is a szívünkben maradnak. Eddigi tapasztalataim alapján, ha bármilyen segítségre, támogatásra lesz szükségünk a későbbiekben, iskolánk kapuja mindig nyitva lesz számunkra – emelte ki a ballagó diák.
Ezt követően a tizenegyedikesek nevében Krcsméri János búcsúzott a végzősöktől, Pál apostol szavaival: szenvedjétek el egymást szeretettel.
– Mert a vizsgák feszültségében, csak a szeretet ereje segíthet abban, hogy nyugodtan, megértéssel, elfogadással forduljatok egymáshoz – mondta, valamint felhívta a búcsúzó diákok figyelmét a hit, a remény és szeretet erejére is.
Az ünnepségen Nagy Róbert igazgató is megosztotta ünnepi és útravaló gondolatait a ballagókkal.
– Ti, huszonkilencen felbecsülhetetlenül értékesek vagyok, mert Isten egyedinek és megismételhetetlennek alkotott benneteket, és ezt az értéket semmilyen botladozás, ügyetlenség vagy kudarc nem veheti el tőletek, de semmilyen emberi siker sem homályosíthatja el – ismertette a diákokkal.
Az igazgató beszédét úgy zárta: ne a mának, a múló pillanat varázsának éljetek, hanem az örökkévalóságnak. Ezt követően a megható esemény közös imádsággal zárult.
