Több mint 50 esztendeje, hogy érettségi bizonyítványt szerzett Orosházán a Táncsics Mihály gimnáziumban. Idén márciusban a Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át az egykori Táncsicsista.
Budapesten született, gimnáziumba Orosházán járt Bártfai György nőgyógyász, emeritus professzor. Életében meghatározó szerepet játszottak a Táncsics Mihály gimnáziumban eltöltött tanévek, mai napig szép emlékekkel gondol vissza alma materére.
– Az emlékek az idő múlásával egyre szebbé válnak. Optimista típusú emberként egyébként is igyekeztem a jót, a kellemest megőrizni és a többit felejteni. Visszagondolva nagyon sokat köszönhetek a Táncsics gimnáziumnak. Kiváló tanáraim voltak és stimuláló, nagyon jó osztályközösség tagja voltam. Minden bizonnyal életem ezen fogékony szakaszában sikerült megalapoznom a később elért eredményeimet – mesélte a professzor.
Az, hogy az orvosi hivatás útjára lépett, nem véletlen. Példaként látta maga előtt édesapját, aki Orosházán megbecsült orvos volt, míg édesanyja orvosírnokként tevékenykedett. Ahogy fogalmaz: tehát volt hagyomány, amit folytatni lehetett. Szülei azonban nem erőltették rá az egészségügyi pályát.
– A családunkban az volt az elv, hogy lehetőleg hivatást válasszunk, olyan területet ahol kedvvel, érdeklődéssel dolgozunk. Nővéremnek –aki nálam jobban tanult – sajnos soha sem adatott meg, hogy orvos legyen. Három alkalommal is hiába jelentkezett Szegedre az orvostudományi egyetemre, „helyhiány” miatt mindig elutasították. Egyetemi tanulmányaimat summa cum laude minősítéssel fejeztem be, egyetemi hallgatóként a Női Klinikán voltam diákkörös hallgató. A laboratóriumban dolgoztam, pályamunkát is írtam. Ennek ellenére végzéskor a két meghirdetett állás egyikét sem kaptam meg. Következett egy kis kitérő, a Belgyógyászati Klinika Endokrinológiai laboratóriumába, mely utólag nagyon hasznosnak bizonyult. Egy év elteltével kerültem át a Női Klinika állományába ahol végigjártam a fejlődés egyes állomásait és 2014-ben, 70 évesen, professzorként mentem nyugdíjba. Most emeritus professzorként önkéntes segítőként próbálok hasznára lenni a Szegedi Tudományegyetemnek – nyilatkozta.
Márciusban Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át. Felemelő érzésként emlékszik vissza, amikor az Emberi Erőforrások minisztere, Dr. Kásler Miklós professzor átadta a kitüntetést, melyet Áder János köztársasági elnök adományozott számára.
– Az elismerést általában az egyén kapja, de az eredmények elérésében jelentős szerepe van annak a közösségnek melyben dolgozott. Nincs ez másként az én esetemben sem. A kitüntetéssel a Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaságban és más szakmai szervezetekben végzett több évtizedes munkámat is elismerték. Ezért hálás vagyok ezeknek a közösségeknek is a családom mellett, akik mindenben támogatták szakmai ambícióimat, még akkor is, ha ez az együtt töltött idő rovására ment – nyilatkozta Bártfai György.
Hogy mely elért eredményre a legbüszkébb? Ahogy fogalmazott, nem szeretne szerénytelennek látszani, amikor több olyan jelentős szakmai eredményt is említ, melyre büszke.
– A magzat szívműködésről, méhen belüli állapotának megfigyeléséről írtam kandidátusi (Ph.D.), majd MTA doktori értekezésemet. Hosszú éveken át részt vettem az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált nemzetközi kutató munkában csak úgy, mint az öregedés problémakörével foglalkozó European Male Ageing Study (EMAS) munkájában. Ez utóbbi vizsgálatban 8 európai ország egy-egy kutató csoportja vett részt, közöttük az SZTE Női Klinika kutatói csoportja, mint egyedüli magyar résztvevő -, melyet irányítottam. Közel 20 éven át dolgoztam a European Society of Contraception and Reproductive Health Care nemzetközi tudományos társaság vezetőségében, és annak hat tagú irányító testületben két fordulóban összesen hat évig. A Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) elnöke voltam több perióduson át, jelenleg tiszteletbeli elnöke vagyok. Több könyvfejezetet írtam és több könyvet, kiadványt szerkesztettem, tudományos közleményeim száma közel 200, melyeket számos alkalommal idéznek, hazai és nemzetközi konferenciákon több mint 300 előadást tartottam – mesélt munkásságáról a professzor.
A professzor elárulta, nem tervez új kutatási területet találni, a jelenleg folyamatban lévő klinikai vizsgálatokat szeretné befejezni.
– Ez azonban nem jelenti az aktivitás hiányát addig, amíg kíváncsiak a véleményemre szívesen segítek. Tudományos konferenciákon részt veszek és a Diczfalusy Alapítvány elnökeként igyekszem hozzájárulni a korszerű szakmai ismeretek megismertetéséhez, átadásához – nyilatkozta az OrosCafénak Dr. Bártfai György.
Arra a kérdésünkre, hogy mi teheti az embert sikeressé, Calvin Coolidge, az Egyesült Államok egykori elnökének szavaival válaszolt. – Semmi sem állhat az utadba, ha elég kitartó vagy. A tehetség nem elég. Láttunk már elég tehetséges embert, akik nem vitték semmire. Lehetsz zseni, de a meg nem értett zseni elcsépelt fogalom… A világ tele van lecsúszott lángelmékkel. Csak kitartással és céltudatossággal viheted valamire.”
Valóban, a kitartás, a szívós kitartó munka, a pozitív problémamegoldó gondolkodás, a hagyományok és a tanítómesterek tisztelete, a hit önmagunkban, másokban és a hit egyáltalán – mondta.
Hosszú évtizedek kutatómunkájával a háta mögött, büszke öregdiákként üzent a jelen fiatalságának, a jövő kutatóinak.
– Korunk legnagyobb kihívása hazánk demográfiai helyzete. Az ember ösztönösen törekszik a halhatatlanságra azaz a biológiai halhatatlanságra, melyet az utódok a gyermekek révén érhetnek el. Ez az amit mindennek elé kell helyezni. Minden pótolható, megszerezhető szívós munkával vagy szerencsével de ha a biológiai óra lejár és a reprodukciós kor befejeződik akkor az orvostudomány is tehetetlen. Minden csillogó kitüntetésnél szebb és értékesebb gyermekeink, unokáink csillogó szeme. Ismét Gróf Széchenyi Istvánt idézve: „Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett” – szólt a fiatalokhoz.
Az, hogy mi is jelentette és jelenti számára az igazi életcélt, líraian, Rabindranáth Tagore szavaival csak így válaszolt:
Elszunnyadtam és azt álmodtam, hogy az élet csak boldogságból áll. Felébredtem és láttam, hogy az élet csak szolgaságból áll. Szolgáltam és megértettem, hogy az igazi boldogság mások szolgálata.
