Minden szempontból tartalmas életet élt az orosházi születésű fotóművész, Nicolas Muller, vagy ahogyan Magyarországon ismerik, Müller Miklós. Március 26-tól a Budapest Photo Fesztiválon egy háromnapos fotókiállítással tisztelegnek emléke előtt.
Müller Miklós a lencse előtt – ugyan világhírűvé fotói alapján vált, ezúttal azonban a neves orosházi születésű fotóművész életének meghatározó pillanatairól nyílt kiállítás március 26-án, a FISE Galérián a Budapesti Photo Fesztivál keretein belül. Gonda Géza 1988 és 1994 között több tekercsnyi fekete-fehér negatívot és diafilmet készített a művészről és környezetéről Spanyolországban, melyből 35 alkotást most a Müller Miklós élete iránt érdeklődők is megnézhetnek.
Gonda Géza fotói mellett bemutatják a híres építészeti fotós Elkán László egyik fotóját a Nicolas Muller néven is ismert fényképészről, valamint néhány portrét, amiket ő maga készített még Szegeden Radnóti Miklósról és Kárász Juditról. A kiállítás tavaly ősszel Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen is létrejött.
A legendás hírű fotóművész 1913. április 18-án született Orosházán. Édesanyját Grossmann Ilonának hívták. Édesapja, dr. Müller Jenő egész életében a jogi pályán mozgott, munkájából adódóan érkezett 1905-ben Orosházára, ahol foglalkozása mellett rövidesen az Orosházi Izraelita Hitközség elnöke lett.
Miklóst már fiatalabb korában is érdekelte a művészet és azon belül a fotózás, először mégis édesapja nyomdokait követve jogot és politikatudományt tanult Szegeden. Itt barátkozott össze többek közt olyan ismertté vált személyekkel, mint a már említett Radnóti Miklós és felesége Gyarmati Fanni, valamint Ortutay Gyula.
1938-ban már jól ismert fotósként távozott Magyarországról a fasizmus előretörése és a készülő zsidótörvények miatt. Rövid Franciaországban és Marokkóban tett kitérője után Spanyolországban telepedett le, ahol a fővárosban, Madridban is többször nyílt kiállítása. Ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy elfelejtette volna magyar, azon belül is orosházi gyökereit. Először 1966-ban tért haza Magyarországra, amikor végigjárta Eger utcáit, megnézte a Hortobágyot, majd a fővárosba, Szegedre, Hódmezővásárhelyre és régi álmát valóra váltva, Pécsre is ellátogatott.
Szülővárosát 77 életévében járva, 1990. szeptember 7. és 27. közötti visszatérése alkalmával egy 55 fotóból álló kiállítással örvendeztette meg. Mint ahogy 29 évvel ezelőtt nyilatkozta, mindig is szívügyének tartotta, hogy művészeti és kulturális kapcsolatot építsen ki Orosháza és akkori lakhelye, Llanes között. A két település kölcsönösen látták egymást vendégül a magyar és spanyol művészek, valamint iskolai tanárok és diákok.
– Amit én személy szerint adni tudok Orosházának, azok a képeim és a fotóim, amik az életművemet jelentik – nyilatkozta még 1990-es visszatérésekor az Orosházi Naplónak.
A 2000-ben, életének 87-ik évében elhunyt művészről szóló kiállítást március 29-ig tekinthetik meg Budapesten az érdeklődők 13 és 18 óra között.
