Lezárult az általunk meghirdetett kreatív felhívás, melyben helyi poéták tavaszi költeményeit vártuk. A szerkesztőségünk által kiválasztott három legjobbat most közzétesszük az OrosCafén és a héten megjelenő Orosházi Életben is.
A napsütés kreativitásra sarkallta az orosházi költőket. Sokakat megihletett a tavaszi hangulat, így szerencsére volt miből válogatnia szerkesztőségünk zsűritagjainak.
Lássuk hát a három legjobbnak ítélt költeményt:
Szikora Gabriella
A Tavasz színei
Szürke felhők mögül
Mosolyog a Nap
Éled a Természet,
újra itt a Tavasz.
Szürke föld mélyéből
hóvirág kukucskál,
fehér, zöld színével
bájosan kacsint Rád.
Szürke szántóföldön
megindul az Élet,
szorgos-dolgos kezek
magot szórnak, vetnek.
Szürke fák ágain
zöld rügyek fakadnak
sárgarigó vígan,
boldogan dalolgat.
Szürke ház falánál
egy fiú s egy leány,
szerelmük lángjától
vörösen izzik a táj
Szürke hétköznapok,
boldog, szép ünnepek.
Nők és édesanyák
köszöntünk Titeket.
Szürke barkavesszőn
a hímes tojások,
gyermekek kezében
kis fehér bárányok.
Szürke sírhantokon
sok szép, színes virág,
hirdetik fennhangon
az Élet megyen tovább…
Jártó Róza
Szöszke leány a réten…
(Zoéra és Bernadettre gondolva… )
Ha Rád nézek, a nap ragyogni vágyik,
A fű, boldogan serceg, úgy kukucskál,
Az illatozó orgona virágját nyújtva
Örvend, mert hiszi, lépteid nyomán
A tavasz előtt fut, a sugárzó nyár…
Tarka ruhád lengeti szellő,
A réten a hajadba is bele-bele kap,
Pitypang vágyik kergetőzni véled,
A fényesen ragyogó nap alatt,
A nyár, meg úgy szalad a kertek alatt.
Óvjad a nyarad, Te drága kicsi leány,
Mert nyomában rohan a hűvös ősz,
Esőt hozva, vihar tépte fák között
Fut az ösvény a szomorú rétre,
Hol a nyár elbújt és szürkébe öltözött.
A tél fehér leplet terít a tájra,
Hol a rét már csak emlékezik,
Egy tarka ruhában táncoló leányra,
Kinek szöszke hajában bele-bele
Kapott, a mosolygó nyári szél.
Tavaszi szellő álmodik a rétről,
Mikor meghallja a pacsirta dalát,
Amint hangja szétterül a réten
A hótakarót lehúzva, ébresztve a tavaszt,
S csak a nap mosolyog, a felhőkön át.
Mosolya átsüt a tavaszi réten,
Hol az a tarka ruhás szöszke leány,
Táncolta tavaszi táncát, miközben
A szellő keringőzve játszott,
S kócolta nevetve szőke haját.
Krcsméri János András
Hóvirágok tánca
Fehér szoknyás zöld leányok,
hogy szállotok a szélben,
dértől fagyott kemény földön
táncoltok az égnek.
Pajkos szellő, hogyha lebben-
ti szoknyáitokat,
lábitok kapkodjátok,
s fordítjátok el
pajkos mosolyú, piros arcotok.
Olvadt hó mögül, hogyha előbukkan
néha orcátok: nevetgéltek kergetőzve,
míg egymást el nem éritek.
