Bár Orosháza története a helyi evangélikusok történetével függ össze, idővel az első katolikus telepesek is megérkeztek a környékre, akik 1782-ben építették meg első templomukat. Az akkor még szerény, torony nélküli épület azóta hatalmas változásokon ment keresztül.
Mivel akkoriban még Szarvashoz tartozott az orosházi katolikus gyülekezet, először csak egy kisebb, még torony nélkül álló épületként kezdte működését a város Katolikus temploma még 1782-ben. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Ötven évvel később, tehát 1832-ben nagyobb templom épült, ám azt is kinőtték a XX. század elejére, ezért 1922-ben ismét változtatásokra volt szükség. Ekkor készült el a jelenleg is fennálló létesítmény, melynek alapkövét még egy évvel korábban, 1921. június 11-én, Jézus Szíve főünnepén helyezték el.
A templom építtetője, gróf Széchenyi Miklós püspök magánvagyonából támogatta a munkálatokat. Hogy mennyire erős kötődése volt a környékbeli katolikus közösséghez, jelzi, hogy nem sokkal később bekövetkezett halála után, 1923-ban a templomban temették el. A tervezést két főváros műépítész, név szerint Siegel Albin és Szőts Imre végezte neoromán stílusban.
Régi jellegzetessége a Katolikus templomnak orgonája, mely 1944 májusában készült el, két manuállal, 24 regiszterrel és összesen 1502 síppal a budapesti Rieger Ottó-féle orgonagyár tervezésében és kivitelezésében. A toronyba idővel három harang került, az épület nagyharangja 518, a középső 306, a kisharangja pedig 147 kilogramm súlyú. Az épületen 1968-ban belső festést hajtottak végre, amit 1972-ben egy külső tatarozás követett, az ötvenéves fennállása alkalmából. Felújítások azóta is történtek az épület életében.
2014-ben az akkor 70 éves orgona felújítása mellett olyan emléktáblát adományoztak a katolikus egyházközösségnek, amely a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb alakjának számító Mindszenty József bíboros 1947-es Orosházán tett látogatásának emlékét őrzi.
