A Városházi Galéria ad otthont január 24-e óta Horváth János, Emlékképeim című kiállításának. A Magyar Kultúra Napja alkalmából összeállított tárlat Orosháza egyik legismertebb és legtermékenyebb festőjének alkotásaiból válogat.
Az eseményt a Nagy Gyula Területi Múzeum és az Orosházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesület közösen szervezte.
– Decemberben kérdeztek meg minket, hogy a Kultúra Napja alkalmából tudunk-e valakivel kiállítani, mert le kellene adni a meghívóhoz az adatokat. Mondtam neki, hogy ilyen nálunk csak egy van, Horváth János. Ő rendelkezik annyi képpel, amivel bármikor megtölthetünk egy-két tárlatot – mondta el Bodrogi Béla, az egyesület alelnöke, az alkotó barátja a megnyitón.
Az éppen súlyos betegségből lábadozó művész először szabadkozott, de végül örömmel válogatott ki festményeiből húsz olyat, amelyeket még sosem látott közönség.
– Javasoltam neki, hogy a nagy képeiből szemezgessünk, amiket a méretük miatt nem szoktunk kiállításokra vinni, itthon Orosházán viszont könnyedén szállíthatjuk őket – avatott be Bodrogi Béla.
Az alkotások között vannak, amelyek nemrégiben készültek.
– Az olajképeket novemberben festettem, melléjük pedig hoztam olyan pasztelleket, amelyeket ugyan 2015-ben vittem vászonra, de soha nem látta őket közönség. Úgy válogattam, hogy legyen magyar és külföldi táj is benne – tudtuk meg Horváth Jánostól, aki azt is megosztotta az Oroscaféval, hogyan születtek az olajképek. – Régen, még a ’60-as, ’70-es években sokat jártam művésztelepeken, alkotó táborokban, ahová Csáki-Maronyák József Kossuth-díjas művészbarátom javaslatára mindig vittem magammal fényképezőgépet. Azt mondta, amit nem tudsz lerajzolni, azt nézd meg a lyukon keresztül és fotózd le! Én így tettem, aminek eredményeként több száz diát őrzök otthon. Azokat mostanában elővettem, megnézegettem, velük együtt pedig visszatértek az emlékek is, amik arra sarkalltak, hogy kézbe vegyem az ecsetet és lefessem a negatívokat – mesélt a művész.
A képeken megelevenednek Spanyolország és Hollandia vidékei, de a magyar, sőt az Orosháza környéki táj is.
– Ezt például Somogyi Márton fotóművész barátom képe alapján festettem – mutatta a gyopárosi tópartot ábrázoló festményt. – Érdekessége, hogy a ház, ami szerepel rajta, már nagyon rég nincs meg, hiszen a fotó a ’70-es évek elején készült. Legfeljebb majd kérdezik tőlem, hogy hol van ez Gyopároson – mondta a művész mosolyogva.
A pasztellképek elsősorban hazai utazásoknak állítanak emléket, lágy színekkel, légies vonásokkal. Akik kedvet kaptak Horváth János frissen debütált alkotásaihoz, azok március 1-jéig tekinthetik meg őket a Városházi Galériában a hivatal nyitvatartási idejében.
