Az Orosházi Íjász Egyesület legidősebb versenyzője, Melis Mihály, tavaly 28 versenyen állt rajthoz, és mindannyiszor éremmel tért haza. Huszonnégy arany, és két-két ezüst, illetve bronzérem volt a mérlege.
A hetvenkét évesen is aktívan versenyző Misi bácsi, két csípő-protézis műtéttel a háta mögött is minden nap gyakorol. Egy, másfél órát minden nap, ha esik, ha fúj. Távoli versenyekre már nem igen utazik, mert mint mondja, ez már megerőltető, egészségileg és anyagilag egyaránt, de ahová benevez, ott esélyesként tartják számon.
-Volt már olyan, hogy egyik sporttársam tréfásan megkérdezte, minek jöttem. A postacímemet tudják, elküldték volna az aranyérmet. Persze ez nem ilyen egyszerű, de azért a reflex-íjasok szenior korosztályában már sikerült elég jó nevet szereznem- mondja szerényen.
Vannak kedvenc versenyei és vannak amelyeket kiemelt fontosságúként kezel. A Sándorfalvi Íjász Egyesület által indított, négy helyszínen, Horgoson, Mártélyon, Sándorfalván, és Pálmonostorán zajlott sorozat például a kedvencek közé tartozik.
-A romániai versenyekre is mindig igyekszem eljutni. Szerencsére itt is sikerült már néhány szép eredményt elérni, aminek alapján, és persze a barátság miatt, a temesvári és a nyagyszalontai íjászok tiszteletbeli taggá fogadtak – teszi hozzá a mindenki által csak Misi bácsiként ismert sportember.
Sajnos a szeniorok – köztük a 65 éven felüliek – egyre kevesebben vannak a versenyeken. Felmerül a kérdés, mi kell hozzá, hogy hetven felett is aktív versenyző lehessen valaki? Misi bácsi szerint kitartás, szorgalom, viszonylagos jó egészség és persze elengedhetetlen egy jó feleség, aki tolerálja és támogatja az íjászatot.
Tervei szerint, ha az egészsége engedi, idén is ott lesz a megszokott versenyhelyszíneken és továbbra is igyekszik megkeseríteni az ellenfelek életét.
