Egész életét a birkózás határozta meg, az Orosházi Spartacus és a magyar válogatott tagjaként a 2008-as pekingi olimpián is szerepelt. Jelenleg átlagemberekből próbál szuperhősöket faragni, a hozzá fordulókból kihozni a legjobbat vagy átlendíteni őket a holtponton. A Szegeden élő Kiss Gergely sportpályafutását követően coachként helyezkedett el.
Hét éves korában, a bátyját, Tamást követve vette először a birkózóterem felé az irányt Kiss Gergely és ha már elment, ott is maradt. Ha nem is versenyszerűen, de még most, 35 éves korában is szívesen foglalkozik szeretett sportágával. A csúcspontot egyértelműen tíz évvel ezelőtt, a 2008-as pekingi olimpián való részvétel jelentette, ahol a nyolcadik helyen végzett, de ez a hetedik helyre módosult az egyik versenyző utólagos kizárása miatt. Ezen kívül számos világbajnokságon és kontinenstornán képviselte a magyar színeket. Nagy szívfájdalma, hogy végül nem sikerült dobogóra állnia ezeken a megmérettetéseken.
– Igen, kezdetben bőven volt hiányérzetem miatta, de később rájöttem, enélkül nem lennék az az ember, aki vagyok. Ez így volt jó, ahogy történt, a birkózás nagyon sokat adott, hogy azt csináljam most, amit szeretek – mesélte Kiss Gergely.
Sportpályafutásának érdemi része, 2012-ben ért véget, mikor bokasérülése miatt nem sikerült kvalifikálnia magát a londoni olimpiára. Ezt követően bátyjával és egy barátjukkal saját vállalkozásba kezdtek, laptopüzletet és nyomdát nyitottak, amit idén februárban adtak el- illetve bérbe. Úgy érezte, ez nem igazán az ő világa.
– Ezt követően találtam meg azt a feladatot, amit igazán szeretek, coach lettem, ami olyan, mint egy edző, csak nem a sportban, hanem az életben. Tulajdonképpen az a feladatunk, hogy kihozzuk az emberekből a legjobbat akár az üzletben, akár mondjuk a magánéletben. Sokáig egyébként nem tudtam, hogy ebbe a feladatkörbe hogyan teszem bele az én egyéniségemet, de imádok az emberek kihívásain segíteni vagy átlendíteni őket a holtponton – mondta.
A kihívás tehát nem volt számára teljesen ismeretlen, mégis rengeteg munkával járt. A folyamatos képzések mellett retorika klubba járt.
– Az egyik nagy félelmem volt ugyanis korábban, hogy beszédet mondjak emberek előtt. Mindig elvörösödtem, remegett kezem-lábam, nem tudtam megfelelően kifejezni a gondolataimat. A Toastmasters Klubnak köszönhetően fokozatosan elkezdtem szembenézni a félelmeimmel – mesélte.
Ez olyannyira jól sikerült, hogy ő lett a szegedi Tosastmasters Klub elnöke. Szeptemberben emellett bekerült egy férfikörbe, melynek tagjaival olyan témákat beszéltek át, melyeket talán a legjobb barátok sem osztanának meg egymással. A férfikörtől első feladataként a küzdősportot és a coach feladatkörét összevonva egy küzdősporttábor megszervezését kapta rövid időn belül, de olyan embereknek, akik nem foglalkoztak vele. A résztvevők az edzés mellett pedig érzéseiket is kibeszélhették magukból. A pozitív visszajelzések nagyon megerősítették Kiss Gergelyt, ezért újabb tábort szervezett, a résztvevőkből pedig újabb férfikört. Elmondása szerint egy edzés coach nélkül csak egy edzés, de ha átbeszélik vele, milyen lelki folyamatokon mennek keresztül közben és hogyan tudják a későbbiekben ezt felhasználni, az nagy változást hozhat az életükbe.
– Jelenleg is küzdősport táborokat szervezek a nem küzdősportolóknak, de ezen kívül volt még egy hatalmas feladatom a közelmúltban: a harminc videós kihívás, amivel szintén korábbi félelmeimet kellett leküzdenem, csak most a világhálón keresztül. Lényege, hogy egy hónapon keresztül minden nap egy 2-3 perces videót kellett közzétennem a Facebook-profilomon, amiben a motiváló gondolataimat mondom el. Minden nap kitaláltam egy újabb témát, ami nem volt egyszerű vállalkozás, de végül sikerült és ismét pozitív visszajelzéseket kaptam. Pedig nagyon tartottam tőle, hiszen korábban még fotókat sem nagyon osztottam meg – tette hozzá az egykori olimpikon.
Mint mondta, szeretne az átlagemberekből szuperhősöket faragni, mert úgy látja, hogy az emberek többsége csak teng-leng az életben és nem hozza ki magából a maximumot, amire igazából képes lenne. Az ő feladata, hogy az egy helyben toporgókat bedobja a gyakorlatba. Hiszen a tudás általában ott van a fejünkben, csak elképzeljük, hogy nincs ott…
