Nem így indult az élete, de végül, mint biztosítós teremtett magának tartós hírnevet és megbecsülést, az Aegon egyik legrégebbi tanácsadója, Raffai János.
A városban csak Rafi-ként ismert szakember Tótkomlóson született 1951-ben. Három év múlva a szülei Orosházán a Kommunális üzemnél kaptak állást és akkor költöztek a városba. János az akkori József Attila Általános Iskolába, majd a Táncsics gimnázium szakközépiskolájába járt. Első munkahelye az Orosházi Üveggyár volt, ahol akkor indult a hungaropan üzem. Itt kezdte, mint folyamattechnológus.
– Téged ifjú korodban elsősorban a foci révén ismertek a városban. Az mikor kezdődött?
– A foci számomra ’64-ben kezdődött, négy év múlva már akkori edzőm, Csonka Béla bácsi javasolt a felnőtt keretbe. Első meccsemet a Békéscsabai TASK. ellen játszottam. Megjártuk a megye 1-et, NB III-at, de akkoriban szinte minden évben átszervezték a bajnokságot. Hetvenkilencben lett NB II-es a csapat. Más volt akkoriban itt a foci, sokan szerették, sokan jártak meccsre. Volt olyan meccsünk a Vásárhely ellen, hogy nyolcezer (!) ember szorongott az OMTK pálya körül. Az akkori szurkolók közül még néha most is emlegetik a Raffai-Rábai-Füsti hátvédsort. Sok szép évet adott nekem a sport, a futball – emlékszik vissza Rafi.
A gyárban is szépen haladtál a „szamárlétrán”.
– Hetvenkettőben kerültem oda, aztán nem sokára behívtak katonának. Ez alatt a két év alatt is fociztam, aztán vissza a gyárba. Művezetősködtem egy darabig. Akkoriban hoztuk be Németországból a jól ismert ragasztott üveges technológiát. Szerettem az embereimet és azt hiszem ők is szerettek. Nagyon jó kis munkaközösség alakult ki a Hungaropán üzemben. 1985-ben neveztek ki üzemvezetővé. A rendszerváltásig ezt csináltam. A privatizáció időszakában mi is szerettük volna „kivásárolni” a munkahelyünket, de nem engedtek labdába rúgni, így más munka után kellett néznem – folytatja az egykori hátvéd és üzemvezető.
Mire idáig értél, addigra már családod is volt…
– Egy egykori kitűnő kézilabdás, Havasi Magdolna a feleségem, akivel ’73-ban házasodtunk össze. Három gyermekünk született. János és András az esküvő utáni években, Kata pedig tizenöt évvel később. A gyerekek is mindannyian sportoltak, sportolnak. Ők édesanyjuk sportját, a kézilabdát választották. Andris lett ebben a legsikeresebb, aki NB I-ben is játszott, illetve főiskolás világbajnoknak mondhatja magát. Mindhármukra nagyon büszke vagyok, hisz a sport mellett az élet egyéb területein is szépen megállják a helyüket, és talán a legfontosabb, hogy csodás unokákkal ajándékoztak meg – teszi hozzá büszkén.
Az üveggyári idők után jött az életedben egy igen komoly váltás.
– Állást kellett találnom. Barátaim invitáltak az Állami Biztosítóhoz, ahol sokakat ismertem, köztük az akkori fiókvezetőt Tuska Jánost. Soha nem bántam meg, hogy ezt választottam. Több mint huszonhét éve ez a szakmám, vagy inkább hivatásom. Ez alatt az idő alatt nagyon sok embert, nagyon sok sorsot ismertem meg, sok ügyfelemnek tudtam segíteni, ha épp bajban volt – idézi a biztosítós kezdeteket Rafi.
A rendszerváltás után sorra érkeztek Magyarországra a biztosító társaságok. A kollégák közül sokan váltottak, te mindig maradtál.
– Elvégeztem egy csoport menedzseri tanfolyamot, és hat évig csináltam is, de nem igazán éreztem jól magam a menedzseri szerepben. Ami a jövés-menést illeti, amikor hívtak máshová, úgy gondoltam, ha itt nem tudok elég szerződést kötni, akkor máshol sem. Az ügyfeleket itt is ki tudom szolgálni, nem mellesleg cserben sem akartam hagyni őket. Megszerettem az Aegont, jól érzem itt magam. Az évek alatt nagyon sok szerződést kötöttem, talán több tízezret is, és számtalan káresemény után segítettem az ügyfeleknek a kárrendezésben – folytatja a történetet.
Az iroda falán oklevelek, kitüntetések mutatják, hogy a munkádat a főnökeid is elismerik.
– Büszkén mondhatom, hogy elismerik a munkámat magasabb szinten is. Ez mindig nagy öröm és büszkeség, ugyanakkor nem ez a legfontosabb, hanem az ügyfelek megbecsülése.
Hogyan lehet ezt a szakmát ilyen hosszú ideig csinálni?
– Két dolgot soha nem szabad elfelejteni. Az elégedett ügyfél a jó ügyfél, illetve az ügyfél nem csak addig ügyfél, amíg aláírja a szerződést. Mindig el kell mondani az „apróbetűs részt” is, és ha valami baja van az ügyfélnek, akkor nem szabad sajnálni a fáradságot, hogy utána nézzen az ember és segítsen. Az emberek a bizalmukkal hálálják meg. Jó érzés, hogy huszonhét év után is nyugodtan megyek végig az utcán – teszi még hozzá.
Az Aegon orosházi csoportjában ma a fiad a főnököd. Hogy is van ez?
– Néha két diplomával is nehéz elhelyezkedni, megfelelő állást találni. Jancsit én hívtam a céghez. Nagyon sajnáltam volna az évtizedek alatt összegyűlt szerződés állományt veszni hagyni. Idejött, beletanult, később kinevezték menedzserré. Ma az Aegon orosházi kirendeltségének vezetője. Szerettem volna, ha a nevünk nem kopik ki a köztudatból. Ha valakinek pénzügyi tanácsra, biztosításra van szüksége, vagy épp segítségre szorul, tudhatja, hogy a Raffait kell keresnie. Így van ez jól. Most, nyugdíjasként is bejárok, intézem az ügyeket, kárt jelentek be, szerződést kötök. Hogy meddig, azt majd az idő mondja meg – zárja a beszélgetést Raffai János.
