Sok orosházi gyűlt össze a gimnázium előtti Történelmi Emlékparkban, hogy az október hatodikai nemzeti gyásznapon leróják kegyeletüket a 169 évvel ezelőtt kivégzett aradi vértanúk emléke előtt.
A Himnusz hangjai elhangzása után Horváth József, az Orosháza és Térsége Gazdakör elnöke, önkormányzati képviselő mondta el emlékező gondolatait.
– Olyan hősökre emlékezünk, akik tiszta szívvel hittek és harcoltak a szabadságért, amely azonban nekik nem jutott osztályrészül. Helyette ezer vád, a golyó, vagy a bitófa várt rájuk 1849 október hatodika hajnalán. Tizenhárom nagyszerű férfiút végeztek ki Haynau kirendelt hóhérai. A puskát elsütő katonák nevére már senki sem emlékszik, de a tizenhárom vértanú és az első felelős magyar kormány miniszterelnöke neve, tettei és emléke örök – mondta egyebek közt Horváth József.
A képviselő kitért emlékező beszédében az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiből jelentős részt vállaló és komoly áldozatokat hozó orosháziakra, köztük a szabadságharc első orosházi tiszti áldozatára, Mikolay Albertre is.
A képviselő beszéde után a Vörösmarty Mihály Általános Iskola diákjai emlékeztek rendkívül színvonalas és megható műsorral az aradi tizenhármakra, felidézve a kivégzett honvédtisztek utolsó szavait is.
Aradon október 6-án végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált.
A műsor után az önkormányzat vezetői, az egyházak elöljárói, a fegyveres testületek
parancsnokai, a politikai pártok képviselői, az iskolák és intézmények igazgatói, a civil szervezetek tagjai és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit az 1849-es emlékkőnél.
