2013-ban nyilvánították január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának, elűzésének emléknapjává. Orosháza Német Nemzetiségi Önkormányzata minden évben megemlékezést szervez a szomorú esemény kapcsán.
Szerdán reggel tartottak szentmisét az orosházi Jézus Szíve – templomban a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából, melyen az Orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselői mellett, magánszemélyek, illetve az Eötvös József Katolikus Általános Iskola diákjai is részt vettek. Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává, melyet dr. Abonyi Lajos beszédében erkölcsi elégtételnek nevezett.
– A németek „visszatelepítése” egykori hazájukba 1946. január 19-én, Budaörsön kezdődött és 1948. júniusában fejeződött be Baranyában. Előtte, – 1944. decemberétől, 1945. áprilisáig, több mint 40 ezer embert vagoníroztak be és szállítottak Ukrajnába úgynevezett „jóvátételi munkára”- és ezzel párhuzamosan börtön, internálótábor, szibériai kényszermunka és belső telepítésnek nevezett ide-oda űzés lett a sorsuk – ismertette dr. Abonyi Lajos, az Orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat első elnöke.
Ahogy a megemlékezésen elhangzott, a fűtetlen marhavagonokból álló szerelvények ablakrácsain kihallatszódott a sírás, a kétségbe esett mondatok foszlányai, a magyar himnusz görcsös éneklése. A vagonok oldalára pedig azt írták: Mi azért mégis magyarok maradunk.
Az elnök elmondta, a folyamatot a teheráni konferenciára is vissza lehet vezetni, illetve arra, hogy a Nemzeti Parasztpárt programját, valamint ezen belül Kovács Imre nacionalista gyűlöletbeszédét a politikai pártok többsége elfogadta. Ebben a Nemzeti Parasztpárt politikusa akkor úgy fogalmazott, hogy a magyarországi németség az oka Magyarországon gyakorlatilag mindennek. Így 1946-ban körülbelül 110.000 személyt űztek el Magyarországról, az itthon maradottak vagyoni és állampolgári jogait pedig korlátozták.
– Ez a sorstragédia az én családomat is érinti. Édesanyámat és öccsét 1945 januárjában elindították egy vonatszerelvényen Ukrajnába, 1946-ban pedig nagyszüleim indultak el Elekről két gyermekkel Németországba akaratukon kívül. Békés megyében jelentős részben katolikus németek voltak, a hit sokszor segítette őket ebben a súlyos életszakaszban – fogalmazott dr. Abonyi Lajos.
A magyarországi németség 1946-tól 1949-ig jogfosztott volt, majd a Minisztertanács 1949-ben leszögezte, 1950-ben pedig érvényesítette, hogy Magyarországon befejeződött a német lakosság kitelepítése. Az ezzel kapcsolatos intézkedések hatályukat vesztették. A német nemzetiségűek négy évi jogfosztottság után a magyar állam egyenlő jogú polgáraivá váltak.
Dávid Zoltán polgármester a tragikus eseménnyel kapcsolatban úgy fogalmazott: erről mindenkinek tudnia kell és nem szabad elfelejtenünk.
