Az ember társas lény, így alapvető szükséglete a társas kapcsolatok kialakítása, fenntartása. Általánosságban a magányról mindenkinek a kapcsolatok hiánya jut legelőször eszébe, hiszen mindenki átélte már élete során a magány érzését. A témáról Dér-Pesics Zsuzsanna pszichológussal beszélgettünk.
Magányt érez az ember, ha szakít vele a szerelme, elköltözik otthonról, vagy meghal egy szerette. Azonban a magányosság nem egyenlő az egyedülléttel. Érezhetjük magunkat egy nagy társaságban, vagy a párkapcsolatunkban is magányosnak.
– A szakirodalom a magányosságot legtöbbször olyan negatív érzelmi állapotként írja le, amely akkor tapasztalható, amikor eltérés van a személy által megvalósítani kívánt és a valójában létező kapcsolatok között. A sok felszínes, intimitást nélkülöző kapcsolat, mélyítheti a magány érzését. A jelenleg nagyon népszerű szociális médiák csak látszólag segítik elő a társas kapcsolatok kialakítását A sok ismerőssel folytatott rövid, instant interakciókat részesítik előnyben ahelyett, hogy jelentős, bensőséges és bizalmas kapcsolatok jönnének létre – mondta a pszichológus.
Hiába bizonyított tény, hogy a házasság jó egészségvédő faktor, ha a házaspár tagjai nem osztják meg egymással legmélyebb gondolataikat, vágyaikat, érzéseiket, az súlyos magányérzettel jár. Az érzelmi eltávolodás nyomasztó élménye elmélyítheti a magányosság érzését.
– A magányos ember belső ürességet, kirekesztettséget, elszigeteltséget élhet meg. Ezeket a megélések könnyű összekeverni a depresszióval. Habár ezek részben összefüggnek egymással, két különböző dologról van szó – nyilatkozta Dér-Pesics Zsuzsanna.
Hozzátette, a magányosság számos fizikális egészségügyi probléma rizikófaktora is, mint például az alvászavar, szív- érrendszeri problémák, de akár a demencia is.
A magányosságra tekinthetünk egyfajta vészjelzésként, hogy keressünk társaságot magunknak. De ennek a szükségletnek a kielégítése sokkal nehezebb, mint más emberi szükségleteké. Azok számára, akik nincsenek körülvéve emberekkel, állandósulhat ez az érzés.
– A magánytól szenvedő embernél a kapcsolatteremtés bátorítása nem elegendő, hiszen az elmagányosodás hátterében sokfajta pszichés tényező húzódhat meg. Pszichológusok szerint a társas helyzetek gyakorisága helyett azok a kezelési formák a leghatékonyabbak, amelyek a másokkal kapcsolatos negatív gondolatok megváltoztatását célozzák. Emellett a magányossággal való megbirkózás másik lehetséges módja, ha igyekszünk javítani a kapcsolataink minőségét, különösen azzal, hogy bensőséges kapcsolatot teremtünk a körülöttünk lévőkkel – zárta a pszichológus.
